2.Rész

                      Átlagos hétköznap..nem,mégsem.



Péntek van.Nagyon örülök mert ez az utolsó nap idén a suliból.Végre.De persze ez nem tántorit el attól,hogy reggel az ágyamban lustizzak.Anya persze már lent sürög-forog.
-Kicsim!Gyere gyorsan!Ma van az utolsó nap a suliból,ezt még kibirod!
Kihúztam a párnám a fejem alól és belenyomtam az arcomba.Jólvan még egy nap.Na gyerünk Hope..Még bámultam kicsit a plafont,majd felálltam és beslattyogtam a fürdőszobába.Mikor elértem,hogy kissé jobb formába kerüljek,a szekrényem elé álltam és elkezdtem kutatni.Egy csőszárú farmerre esett a választásom,meg egy fehér pólóra,amin I LOVE CUPCAKE felirat szerepelt.Nem tudom mért,de tettszett.Lerohantam a lépcsőn,mert már késésben voltam.Ez az én tiszteletben tartandó szokásom.Felkaptam a táskám és beleléptem a fehér converse cipőmbe.Nyomtam anya arcára egy puszit,az iPhone-om beledugtam a hátsózsebembe és kiléptem az ajtón.Kint nagyon meleg volt,csak enyhén fújt a szél.Élőkaptam a fülhallgatóm és elkeztem hallgatni az egyik kedvenc számom.Szinte már ritmusra léptem amikor megpillantottam az iskolát.Igen,ez az a hely ahol a tanárok előszeretettel kinozzák a diákokat.A kapu felől megláttam érkezni a legjobb barátnőmet,kikaptam a fülest a fülemből.Vagyis csak ki akartam,mert az beakadt a hajamba.
-Szia Hope!-ölelt meg a barátnőm.-Na?Vártad már az utolsó napot?-mosolygott Ana,mivel igy hivják.
-El sem hiszed mennyire.Elegem van a folytonos tanulásból.Végre majd felszabadulhatunk kicsit.-kacsintottam.
Társalgásunkat az igazgatónő zavarta meg.
-Hölgyeim!Önök még itt?!Az osztályfőnöki órák rég kezdetüket vették!az igazgatónő tudniillik a leg ördögibb személy a világon.Az ötvenes éveiben jár,és nagyon mogorva.Mi inkább nem is feleltünk semmit,az osztály felé vettük az irányt.Kopogás nélkül léptünk be.Az osztályfőnök rendkivül jófej pasi és ezért nem is tartunk tőle.
-Áá,Hope,Ana!Gyertek foglaljatok helyet!-mosolygott Josh.Ő az osztályfőnök.-Na szóval,srácok!Remélem boldogan,és elégedetten zárjátok ezt az évet is.Voltak jó,boldog és kevésbé boldog pillanataink.De ne is húzzuk tovább az időt.Tudom,hogy mindannyian a az eredményeitekre vagytok kiváncsiak!Kezdjük az éltanulókkal...
Nagyon unalmas és szokványos volt Josh szövegelése de valahol legbelül mégis meghatott.Végül negyedik tanulóként végeztem.Mindig is szerettem tanulni de nem olyan makszimalista módon,mint ahogy egyesek.Érthetném ezt Ana-ra is,aki első tanuló révén(mint minden évben ezelőtt),most is kiáll az osztály elé és átveszi a dijat amit Josh szán neki.Előszeretettel  bámulom legjobb barátnőmet.Olyan ki okoska de mégis jól áll neki.Nézelődésemben Raymond dumált bele.Raymondról tudni kell,hogy egy beképzelt kis senki,aki minden idejét a saját szépitkezésével tölt és nagyon önimádó.Azt hiszi mindenki odavan érte.
-Hope!Szivi!Nincs kedved ma este egy kis rosszalkodáshoz valahol?-suttogta Ray,vagyis próbálta.
-Raymond,kérlek ne beszélgess!Hallgassuk végig Ana köszönőbeszédét.És amúgy is,az osztálytermen belül nincs rosszalkodás.-mondta az osztályfőnök és szerintem ő is tudta mire érti.Hát igen,Raymond ,,suttogása,,..
-Persze tanárúr.Nincs beszéd.-mondta Ray és örültem volna,ha többet nem szólit meg.Csalódnom kellett.
-Na szóval,mit szólsz?-kérdezte egy kacsintás közepett.
-Mond szivi!Mihez lenne kedved?!-suttogtam vissza lenézően.De izomagy nem értette az iróniát.
-Mondjuk egy kis filmnézéshez nálam,és utána csinálhatnánk valami mást is.-ekkor megköszörülte a torkát és én a szánalomtól majdnem elnevettem magam.Ekkor csöngettek.
-Álmodozz róla,szivem.-mondtam Raynek,majd felálltam és barátnőmhöz siettem.Én is gratuláltam neki,majd a többiekhez hasonlóan mi is mentünk kifelé az ajtón.Már csak annyit hallottam,ahogy Raymond rácsap a padra,és tudomásul veszi,hogy kis terve kudarcba fulladt.
A haza felé vezető úton Anaval sokat beszéltünk a terveinkről,amit a szünidőre szántunk.Fájt belegondolni,hogy előttem áll egy újabb vakáció,amikor nem láthatom Louist..Egy kis idő múlva a barátnőmmel elváltak útjaink,és én betértem az utcánkba.Az ajtó fele menet már a kulcsomat keresgéltem de amikor megálltam az ajtó előtt,bentről hangokat hallottam.Először csak a képzelődésre fogtam,mert ugye én is most jövök a suliból,fáradt is vagyok..De amikor már lépteket és  csoszogást hallottam,akkor már nem tudtam az agyamra fogni.Gondolkodni kezdtem.Anya lehet az?..Nem.Ő munkában van.Egyre jobban kezdtem félni.Előkaptam a telefonom és anyát pötyögtem bele.Amikor elkezdett kicsöngni a telefon,úgy éreztem figyelnek.Megfordultam saját magam körül,de senki nem volt az úton.Ekkor bentről kattant a zár és én elejtettem a telefonom.Az ajtó lassan és félelmetesen kezdett el nyilni...

Ő Raymond.