6.Rész

                               -Te és Louis házasok?..

Elsötétült minden,mert valaki észrevehetően eltakarta a szemem.Már szinte reflexből jött,hogy tapogassam meg a kezét.Hát elkezdtem.Közben hallottam Louis kuncogását.Hátraemeltem a kezem,hogy érjek hozzá,igy talán könnyebb lesz felismerni.De ő elhúzódott,igy nem értem el.Öt perc után elegem lett.Igy karba tettem a kezeim és durcizni kezdtem.
-Na jó ebből elegem van.-mondtam,tetetve,hogy haragszom.
-Na elég lesz Zayn.-röhögött Lou.
-Zayn?-nevettem már én is.Zayn elvette a szemem elől a kezeit,megforditott maga felé,és megölelt.Nagyon jól esett.Igaz még nem találkoztam azelőtt Zaynnel,de már igy elsőre is nagyon aranyos.
-Te vagy Hope Faith Tomlinson,ugye?-mosolygott Zayn.
-Igen te meg Zayn.
-Ráhibáztál!-nevetett Zayn.

Zayn szemszöge:
           Mivel mostanára Paul-nak(menedzser) köszönhetően kis szabadságnak nevezett időt kaptunk,Lou feldobta az ötletet,hogy menjünk el Los Angelesbe,mivel ott lakik az unokatesója,Faith. Mikor szomorúan elmesélte a történetet,miszerint kerek három éve nem látta,nagyon megsajnáltuk.Ekkor értettem meg,Louis mért volt ilyen rossz állapotban az elmúlt napokban.És nem értettem,hogy eddig erről mért nem tudtunk..
Amikor ide értünk LA-be egy gyönyörű hotelben szálltunk meg,azon belül egy gyönyörű lakosztályban.Louis másnap reggel elment Faith lakására,hogy hozza el.Megértem,hogy már nem birta nélküle.Én is egyre jobban várta,hogy megismerjem ezt,a Loui elmondása szerint,tökéletes lányt..Mikor megérkeztek és Faith nem figyelt,mögéje álltam és eltakartam kezemmel a szemeit.Majd mikor meguntuk a ,,játékot,, ,elengedtem és ő felém fordult.Ekkor döbbentem rá,én ilyen szép lányt sohasem láttam.Nem birtam ki,hogy meg ne öleljem..

Faith szemszöge:
         Mikor Zayn és én bemutatkoztunk egymásnak,Louis és ő leültettek egy fotelba,ha lehet ezt egyáltalán fotelnak nevezni.Én trónnak mondanám.Zayn és Lou annyira jófej srácok.Egyszer csak Zayn mondott valamilyen faviccet,ami Lounak és nekem két percre rá esett le.Erre mind hárman elkezdtünk röhögni.
-Mi olyan vicces gyerekek?!Halljátok,amúgy elfogyott a Taco és Harry meg fog öln....Heló széplány!Hope ugye?
-Igen,és Faith is,meg Tomlinson is.-mondtam,mire Zayn maga elé mosolygott.
-Én Niall vagyok!-nevetett a kis szőke.-Amúgy,te akkor most Louval házas vagy,vagy..
-Jaj nem!Nem!-nevettem.-Tudod én az unokatestvére vagyok.-mondtam,és Louisra néztem aki egy parnát nyomott az arcába,hogy ne lássuk,mennyire elvörösödött.Visszanéztem Niallre és rámosolyogtam.
-Jaj!Ezer meg ezer bocsi!Neked is tesó.-mondta Niall röhögve és vett egy újabb kanállal a Tac'Os zabpehelyből.Ami remélem zabpehely volt.Nem tudom de biztosan valamilyen kaja.Elmélkedésemből az zavart fel,hogy Louis egy párnát dobott Niallnek,mire az leverte a tálat és az egész Tac'Os kiborult a földre.
-Most pedig csendesedjünk el,és kezdjünk el imádkozni azért,hogy Harry ezt ne vegye észre.-tette össze Zayn a kezeit,és úgy tett mintha meditálna.Mi persze nevetni kezdtünk mind ezen.
-Haggyátok,majd én.-mondtam.Kimentem a konyhába,hogy hozzak feltörlőrongyot,meg seprűt.Eléggé nagy ez a lakosztály,de jó memóriámnak köszönhetően kezdem megjegyezni mi hol van.Mire visszaértem a srácokhoz,és kezdtem feltörölni azt a valamit,hangokat hallottunk egy szobából.
-Úristen srácok!Megint mit csináltatok?
-Neked is szia Liam!-mondta Zayn nevetve.
-Mi lett már megint?-röhögött mostmár Liam is.Erre Zayn és Lou Niallre mutatott.Ezt muszály volt megmosolyognom.
-És ez a gyönyörű lány meg Faith!-mutatott rám Zayn,mint egy kis gyerek.
-Bocs,Zayn!De helyesbitek.Ez a gyönyörű lány az unokahúgom.
-Jaj,elnézést.Modortalan voltam!Liam Payne vagyok!-mosolygott Liam.
-Hope Faith Tomlinson!Lehet szólitani,ahogy akarsz.Vagy Hope vagy Faith.-mosolyogtam Liamre,aki ezt viszonozta.
-Amúgy haggyátok,hogy ezt az egészet Faith takaritsa fel?-kérdezte Liam a srácoktól és kivette a kezemből a törlőeszközöket.

-Köszi Liam!-nevettem.
-Máskor is!-vigyorgott.Miután nagy nehezen a fiúk is odaálltak és feltakaritottuk az egészet még sokat beszélgettünk.A fiúk számtalan kérdést tettek fel nekem.Már most imádom őket.Teljesen olyanok voltak,mint ahogy Louis leirta őket nálunk.Mikor későre járt az idő és már csak ásitoztam,elhatároztam,hogy elmegyek lefeküdni.Félúton eszembe jutott,hogy nem tudom,melyik a szobám.Már egy hosszú folyosón voltam,ahol mindenütt csak ajtókat láttam.Jobbnak találtam,ha megfordulok,és megkérdem Lout,hogy melyik az enyém.Ahogy megfordultam,nyilni láttam az egyik ajtót a sok közül...