23.Rész

                    

                                         -Megérkeztünk.
Louis szemszöge:
             Felnéztem,és ekkor megpillantottam egy gyönyörű lányt.Csodálatos hosszú hajánál,már csak a szeme volt szebb.Az arca halvány piros volt,és késztetést éreztem arra,hogy megérintsem.Nem Louis!Parancsolj magadnak!
-Szia,Eleanor Calder vagyok.Calder doktor az apám,és gondoltam meglátogatom.-mondta.Én egész végig csak bámultam,de nem tudtam elfelejteni a bánatomat..Majd újra a földet bámultam.
-Louis Tomlinson.-Biztosan tudta,hogy a One Direction-hoz tartozom.Ő is egy rajongó lehet.Ekkor Eleanor leguggolt elém,és felnézett rám.Fura volt,hogy nem kezd el kiáltozni,meg újjongani,mint a többi lány.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Egyszerűen félek..-Eleanor vette a lapot,mert nem kezdett kérdezősködni.
-Nem lesz semmi baj.Apu ura a helyzetnek.-mosolygott,majd megfogta a kezem.Nagyon jól esett,és fájdalmaim ellenére is,de elmosolyodtam.

Harry szemszöge:
        Faith nagyon le volt törve.Fájt is a szivem miatta.Nehezen kapott levegőt,és a keze is nagyon remegett.
-Ne félj,drága.Nyugodj meg.-simogattam.-Itt vagyok veled.Mindig,és hidd el nem lesz semmi baj.-pusziltam meg.
-Harry,szeretnék neked hinni,de nehéz..
-Bizz bennem.-néztem rá,majd ő hozzám bújt.Ekkor az orvost láttam meg,ahogy közeledett felénk.Intette,hogy menjünk oda.Lassan felálltam,majd segitettem Faith-nek is.Alig tudott állni a lábán,és nem volt ereje.
-Erős vagy,Faith.Szeretlek.-suttogtam neki.Faith bólintott.Ebben a helyzetben nem is vártam tőle többet.Megálltunk az orvos előtt.Megszoritottam Faith kezét.Nem tetszett az orvos kifejezéstelen arca.Hátranéztem,és szememmel Lout kerestem,de sehol sem láttam.
-Mrs.Tomlinson..-kezdett bele az orvos,mire visszafordultam.-Az ön édesanyjának állt le a szive.-Faith ebben a pillanatban még jobban rám nehezedett,de erősen a karjaimban tartottam.Ez nem lehet igaz,hogy egy ilyen csodálatos lány elveszti az édesanyját.

-De..-folytatta az orvos,mire fellélegeztem.-visszahoztuk,és most meglehetősen jól van.-mosolyodott el a ,,megmentő,,.Faith felnézett,és kék szemei megcsillantak.Oldalra forditottam a fejem,majd ránéztem.Egy hatalmas puszit nyomtam az arcára,és szorosan megöleltem.
-Köszönjük.-mosolyogtam,mire az orvos biccentett,és elment.
-Mondtam,hogy bennem megbizhatsz.-néztem ismét félre,és haját füle mögé tettem.
-Köszönöm Harry.Köszönöm,hogy megint itt vagy velem.-mosolyodott el.Végre láttam mosolyogni,és ez nekem mindent megér..Ebben a percben megcsörrent a telefonom.,,Hála Istennek,pont ez kell most nekem.,,-gondoltam magamban.Nehezen találtam meg a telefonom.Hirtelen azt sem tudtam,hol keressem.Faith,aki eddig nekem volt dőlve,most felült.

                 Felálltam,megsimogattam,majd felvettem.

-Igen.Harry Styles.
-Szia,Harry.Itt Paul.Azért hivlak,mert fontos lenne bejönnötök a stúdióba.Az utolsó simitásokat kell elvégeznünk az új dalon.-Remek.Itt kell hagynom Faith-et ebben a helyzetben.Pedig nem fogom.
-Jön Faith is.-jelentettem ki.
-Nem.Én rád,Niallre,Louisra,Zaynre meg Liamre gondoltam.Amig a teljes szám ki nem jön,addig civilek nem jöhetnek be a stúdióba.Persze az intrókat hallhatják az interneten,de ide most semmiképp.-Rájöttem,hogy akárhogy is próbálnám meggyőzni Pault,nem járnék sikerrel.
-Rendben.Oké.
-Akkor találkozunk a londoni stúdióban-majd letette.Mit mondhatnék most Faith-nek..Lassan mentem oda hozzá.Leguggoltam elé,és megfogtam kezét.
-Faith,el kell mennem.Nagyon nem szeretnék de muszály.
-Rendben,megértem.-mosolygott halványan.Imádom őt.Mindig megértő,és nem tesz úgy mint a többi lány.
-Szeretlek,ugye tudod?-Faith aranyosan nézett,majd megölelt.Nagyon élveztem.
-Haza vigyelek?Messze van London.-kérdeztem,miután elváltunk.
-Nem kell,köszi.Majd elmegyünk taxival.
-De nem akarom,hogy valami bajod essen.
-Nem lesz semmi bajom.Tudok magamra vigyázni.
-Igéred?
-Igérem.-tette fel kezét.
-Akkor jó.-mosolyodtam el,és felálltam.Elindultam,hogy megkeressem a srácokat.Ez hosszú menet lesz...
  Eddig talán észre sem vettem,mekkora ez a korház.Na jó,akkor keressük meg Niallt..Egyből a büféhez mentem,ahol meg is találtam.Mért nem lepődöm meg?
  Zaynt Anatól raboltam el.Szerintem egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Majd rákérdek Zaynnél..
  Liam a korház folyósón koválygott egy elhagyatott részlegen.Amikor meglátott,nem kicsit örült meg.Nevetnem kellet.

  Louist egy szép lány társaságában találtam meg az udvaron.Remélem lesz köztük valami,igy szabad utat nyerek Faith felé.Erre a gondolatra legbelül elmosolyodtam.Nagyon megörült,amikor közöltem vele a hírt: az anyukája jól van.
...
A stúdiózást tökre untam,meg az út is hosszú volt.Zavart,hogy Faith ilyen távol volt tőlem.
-Harry lelkesebben!Többet kell beleadnod a dalba!Érzéssel csináld!Mintha te magad lennél szerelmes és énekelnél valakinek,rendben?-erre elmosolyodtam.Mintha mindenki tudná,hogy szerelmes vagyok.Mintha mindenki tudná,csak titkolják...A dalba beleadtam a szívem,lelkem.De csak azért voltam rá képes,mert az én hercegnőm bearanyozta a gondolataim.     
        

Faith szemszöge:
         Az orvos este tanácsolta,hogy menjünk haza,mert már elég keső volt.A taxira várva Anaval beszélgettünk.
-Olyan kár,hogy Zayn elment rendezni.Nem jó nélküle..-erre én elmosolyodtam.
-Ne légy már ilyen szótlan,anyud jól van,és Harry is mindig veled van!-kacsintott.
-Tudom,de akkor is lesújtó érzés,hogy pár percig nem volt anya.Ha az orvosok nem tudnak segiteni,most...
-Hope Faith Tomlinson,ezt most fejezd be!Az orvosok segitettek,és most jól van,és fel is fog épülni.Ne gondolj örökké a rosszra.-A taxi megérkezett,és mi beszálltunk.A kocsiban kettős érzés fogott el.Szomorú és boldog voltam.Mind kettőre sok okom van.Rengeteg.Örülök is,meg nem is..De abban biztos vagyok,hogy én vagyok a legszerencsésebb ember,mert Harry itt van nekem.

Harry szemszöge:
        Már tülkön ültem hogy hazaérjünk.Látnom kell Faithet.Azon veszem észre magam,hogy ha ő nincs mellettem,nem érek semmit.
-Nyugalom Styles!Nem bírsz magaddal?-kérdezte Niall az autóban,majd nevetett.Erre nem tudtam mit válaszolni,csak kínosan elvigyorodtam.Szerencsére Liam még tovább fokozta a helyzetemet.
-Tudom én,hogy mért mozgólódik így ide-oda,ide-oda,ide-oda..-kezdte el Liam,és előre meg hátra csúszkált az ülésen.Nagyon elvolt.
-Na miért?-kérdezte Loui,kicsit sem jó kedvvel.Mostanában újra előjöttek a hullámvölgyei,de ezentúl nem fog érdekelni.
-Hát F...
-Nézzétek,a házunk!-mentettem ki magam,majd legalább ötször megköszöntem a fentieknek,hogy megérkeztünk.
  Szeretem ezt a házat.Csak jó emlékek jutnak eszembe róla,és most Faith is itt fog élni velünk.Velem..Elmosolyodtam,majd kiszálltunk.
-Bőröndök tesó!Tudod azok is vannak!-ment el mellettem nevetve Liam.Én hirtelen észhez tértem és felé fordultam.
-Nagyon el vagy mostanában,ideje felébredni!-nézett vissza Liam,mikor az ajtó elé ért.
-Rendben,oké.-tettem fel a kezem mosolyogva.

Faith szemszöge:
      -A One Direction házhoz lesz igaz?-kérdezte a taxis.
      -Igen,oda.-mosolygott Ana.Én nem szólva semmit,még mindig az ablakon bambultam kifelé.El kell felejtenem a bánatomat,anya jól lesz,mert erős,és fel fog tudni épülni.Kifújtam a levegőt,és mosolyt próbáltam eröltetni az arcomra.Fog ez menni,Faith.

-Megérkeztünk.-nézett hátra mosolyogva a sofőr.

-Köszönjük,mennyi lesz?-kérdezte Ana,majd fizetett.Amikor kiszálltam,azt hittem elájulok.

-Látod ezt?-böktem oldalba Anat amikor ő is kiszáltt az autóból.
-Azta.-csak ennyit mondott,amin nem tudtam csodálkozni.Ekkor Harryt pillantottam meg,ahogy egy lépcsőfokon ült.Máris jobb kedvem lett.Akaratom ellenére is de oda futtam hozzá.Ő csak ült,és az ökleire támaszkodva bámult a semmibe,és nem vett észre.

-Megtaláljátok ti egymást ebben a házban?-kérdeztem,mikor mellé értem.
-Faith!-csillant fel Harry szeme.Elmosolyodtam.

-Azt hittem már soha nem értek ide.-állt fel Harry,majd közelebb lépett.
-Én is.-néztem magam elé.Még mindig magam alatt voltam egy kicsit.
-Mi a baj?-húzott magához Harry,mire kicsit elpirultam.
-Még mindig a sokk alatt vagyok..-fújtam ki a levegőt.-Nem tudok mit tenni.Mindig is utáltam,hogy ilyen érzékeny vagyok.-néztem Harry szemeibe.Ő mosolygott,majd homlokon puszilt.
-Nincs semmi,amiért rosszul kéne érezned magad.-mondta,és én tudat alatt megöleltem.
-És milyen volt a próba?-kérdeztem miután elváltunk.Harry halványan elmosolyodott,mintha csak eszébe jutott volna valami.
-Hm..-nézett fel Harry.-Tudod mért volt jó?
-Na mért?
-Mert egész vééges-véégig..-húzta el Harry a szavakat-..csak te jártál az eszemben!-mondta,majd közelebb jött,és adott egy szájra puszit.Szerintem mást is adott volna,csak látta,ahogy bent a fiúk az ablakra tapadva bámulnak,amit később én is észre vettem.
-Menjetek már be!-intett nevetve Harry a kezével.Liam a fejét csóválta,majd táncolni kezdett(?!).Mi nem kicsit nevettünk.Szerencsére megjelent mögöttük Ana meg Niall,és elhúzták Liamet,meg Zaynt.Majd Ana visszajött,és kinyitotta az ablakot.
-Csak ügyesen!-majd vissza csukta,és még a függönyöket is behúzta.De hol van Louis?Mind egy.Nem érdekel.
-Hol is tartottunk?-ölelt át még szorosabban Harry.
-Megvan.-mosolygott,majd megérintette az arcomat,és megcsókolt.Egy ilyen csókra vártam egész életemben.Ilyen forróra és ilyen szenvedélyesre.Nehezen tudtam megállni,hogy a hasamhoz ne kapjak,mert a pillangók egyre erősebben repültek.De nem figyeltem rá.Csak ennek a gyönyörű pillanatnak éltem.Ebben a tíz percben úgy érzem minden megszűnt körülöttünk.Amikor Harry ajka elvállt az enyémtől,nagy levegőt vettem,és nekidőltem mellkasának.Ő ajkát a fejemre tette,és simogatta a hajam.
-Meg akarod nézni a házat?-kérdezte kis idő múlva.
-Persze.-néztem rá,és olyan csillogást láttam a szemében,amilyen fényes csillogása még egy csillagnak sincsen.