25.Rész

                                  -Ezt nem hiszem el...

   Ana kicsit sem zavartam belépett.Harry rám nézett,majd közelebb ült hozzám,ezzel Ananak helyet adva.
 
Ana szemszöge:
   A fiúk háza gyönyörű.Egyszerűen imádom.Amig Faith meg Harry kint voltak,a fiúk megmutattak mindent.Mikor Harry és Faith felmentek,kinéztem az ablakon.Már éjjel volt,egy sötét utcára nyilt kilátás.Észre sem vettem,hogy elbambutam.Egy lány stoppolt az út szélén de senki sem állt meg neki.Háttal volt nekem,ezért csak hosszú,barna haját láttam.Az alkata,a mozgása nagyon emlékeztetett valamire,de inkább valakire.Egy adott pillanatban a lány megunta a stoppolást,rágyújtott,és megfordult.Megszédültem....Az a lány rettentően hasonlított Faithre.A teljes mása volt,csak az ő haja barna volt,míg Faith haja szőke.Még mindig tátott szájjal álltam az ablaknál.A való világba Zayn hozott vissza.
-Ana,drága,jól vagy?-fogta meg a vállam.Majd végigsimitott rajta.
-Persze,minden a legnagyobb rendben!-húztam el a függönyt hirtelen,majd Zayn felé fordultam.Ő furán végig nézett rajtam,majd finoman félre állított.
-Láttál kint valamit?-fogta meg a függönyt,és lassan húzni kezdte.
-Ne,Zayn!-szisszentem fel,de erre már teljesen elhúzta.Kint már nem volt senki.Leesett egy kő a szívemről,de még mindig nyugtalan voltam.
-Ne?!-nézett rám Zayn.
-Én csak...
-Ana,mit titkoklsz előttem?-kérdezte,majd egyhangúan elment.Nagyszerű.Össze vesztem Zaynnel,de ez most az egyszer nem annyira lényeges.
...
Faith sehol sem volt.Már csak Harry szobája maradt hátra.Gondolkodás nélkül benyitottam,amit nem kellett volna.Kérdezősködni kezdtem,mire mind a ketten meglepődtek,de ezt leginkább Harryre mondanám.Alrébb csúszott,hogy foglaljak helyet.
-Gyere,Ana.Mondd el,mi a helyzet.Ezt igy nem értjük.-nézett nagy szemekkel.
-Nem.Mindegy.Hagyjuk az egészet..Tudjátok fáradt vagyok,össze vissza beszélek.Nezzétek ezt el..-mondtam gyorsan.A fenébe Ana.Mért nem tudsz te jól hazudni..
-Biztos vagy ebben?-kérdezte Faith tagoltam.
-Persze!Még egyszer sajnálom,hogy csak igy benyitottam.Sziasztok,majd gyertek le!-vigyorogtam,majd kimentem,becsuktam az ajtót,és kifújtam a levegőt.Lehet ha rossz ötlet,hogy nem mondom el nekik ezt az egészet,de most ez a legokosabb döntés..

Harry szemszöge:
-Faith,hercegnőm.Minden rendben?-hajoltam Faith felé,mivel már öt perce az ágyon feküdt,és a plafont bámulta.
-Hé..-nevettem,majd végig simitottam az arcán.
-Harry,itt nincs rendben valami.Ana nagyon furán viselkedett.Én nem tudom..-nézett rám bizonytalanul.
-Semmi gond nincs,Faith.-mosolyogtam.-Ana-nak nem volt jó napja,és..ránk nyitott.
-Nem ok nélkül nyitott ránk,Harry..-mondta,és egyre idegesebb lett.-Beszélek vele.-ült fel.
-Ne menj,hagyd.-toltam vissza finoman.-Inkább maradj itt velem.-haraptam az ajkamba.
-Harry,hogy tud ilyenkor is ezen járni az eszed?!-emelte fel a hangját.-Még csak együtt sem vagyunk,ez igy túl gyors!-rántotta el a kezét,majd felállt és kiment.Hogy tudtam igy elszúrni megint.Itt van egy lány,akit imádok,és kivánok is.Férfiből vagyok..igy van ez.De az életem végéig is várnék rá,és ezt most nem bizonyitottam be.Igaza van.Még nem is vagyunk együtt..Én az életemnél is jobban szeretem.Hátra dőltem,és elmerültem a gondolataimban.Harry,hogy lehetsz ilyen tapintatlan?!-dobtam neki egy párnát a falnak.



Faith szemszöge:
         Tudtam,hogy Harrynek csak arra kellek.Nem vagyunk együtt,de mégis érzem hogy kihasznált..Eddig csak ilyen fiúkkal volt dolgom.Kihasználtak,tönkretettek,majd elhagytak.Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon,pontosan akkor,amikor lementem a többiekhez.
-Sziasztok.-töröltem le a könnyeim,és erőltettem az arcomra egy mosolyt.Mind meglepődtek.
-Faith,mi a baj?-jött oda Louis a világ természetességével.Kitartottam magam elé a kezem,ezzel megtartva a távolságot.Nem tudom elfelejteni,hogy mindig csak haragszik rám...és Harryre.
-Ana merre van?-kérdeztem a többiektől.
-Az emeleten.-mondták egyszerre.
-Oké.Ne kérdezzetek semmit.Minden rendben..lesz.Remélem.-mosolyogtam.-láttam,hogy aggódnak,de nem érdekelt.Csak arra tudtam koncentrálni,amit Ana mondott,és Harryre.Újra felsétáltam az emeletre.Ana egy teraszon volt.Fogalmam sincs hogyan találtam rá arra a teraszra ebben a nagy házban.Egy hintaágy volt ott.Leültem legjobb barátnőm mellé.
-Szépek a csillagok nem?-kérdezte,és máris terelte a témát.
-Ana,mi volt ma ez?
-Mi volt?-kérdezte,mintha nem tudná miről van szó.
-Kérlek.-nevettem cinikusan.-Ne tedd magad.Jól tudod,miről beszélek.-erre elhallgatott.
-Faith,ez olyan dolog...
-Amit nekem most elmondasz..most.Legjobb barátnők vagyunk.Vagy nem?
-De igen,és nagyon szeretlek.És mindent elmondok neked.
-Akkor kezzd el,kérlek.Enélkül is rossz a napom.-biztosan megértett,mert nem kérdezett.
-Ma amikor kint voltatok Harryvel,majd felmentetek....

...

    Mikor Ana elmesélte,hogy látott egy lányt,aki pont úgy néz ki mint én,megrémültem.Az lehetetlen,hogy legyen egy olyan ember,aki a teljes másom.Nem tudtam felfogni ezt az egészet,és nem tudtam elhinni sem.De a kiváncsiság sem hagyott.Érzékeny tipus vagyok,de most nem féltem ettől az egésztől.Titokban meg sem próbáltam felvenni,Ana rosszat láthatott..Nem szokásom,de most az egyszer,és legelőször is,nem hittem a legjobb barátnőmnek.
-Biztos vagy ebben?Lehet ha nem is igaz,csak beképzelted.
-Faith.Kértél,hogy mondjam el az igazat.Elmondtam,ez az igazság.
-Rendben.-fújtam ki a levegőt.-Ana nagyon magabiztosnak tűnt.-Még ezt is fel kell fognom..-bárcsak anya itt lenne.Ő mindig tudta,mit kell tennem.A könnyeim újr a szemembe gyűltek,és égni kezdtek.Tudtam,hogy ez fog történni.A kiváncsiságom idegességgé változott.
-Ana..-süttem le a szemem,nem szeretem ha sirni látnak.-Igérd meg,hogy mindig itt leszel nekem.Nélüled nem birnám.
-Persze,te lány.Én vagyok a legjobb barátnőd.Mindig is az maradok.És megtaláljuk azt a lányt,akárki ő.-ölelt át Ana.Ez nagyon jól esett.

Harry szemszöge:
         Nem birtam tovább a szobában.Csak beszélni akartam Faith-el.Felpattantam az ágyról,majd egy pillantást vettem a tükörre.Faith furcsa,de mégis csodálatos dolgokat vált ki belőlem..Ha vele találkozom,mindig a legjobb formám akarom mutatni.
         Le sem mentem az emeletre,mert hangokat hallottam a teraszról.Kiléptem,mire mind két lány rám nézett.Faith hirtelen elforditotta a fejét.
-Jól van.Akkor én nem zavarok-mosolyodott el halványan Ana.Bólintottam,és hálásan néztem Anara.Amikor elment,leültem Faith mellé.
-Szia hercegnő.-mosolyogtam rá,de ő nem mondott semmit.
-...még nem fáradtál el?-kérdeztem kis idő múlva.
-Ugyan miben?-kérdezett vissza.
-Abban,hogy egész nap a fejemben jársz..-válaszoltam,és én is éreztem,ahogy elpirulok.Ez a másik dolog,amit kivált belőlem.Faith halványan elmosolyodott.
-Ezt láttam.-simitottam meg kezét,és örültem,hogy nem húzta el.
-Bocsánatot szeretnék kérni.Faith,én soha nem bántam ennyire semmit..Igazad van.-mosolyogtam.-Még együtt sem vagyunk.Én nem is tudom mit képzeltem magamról.Olyan tapintatlan vagyok,és az a világ legroszabb érzése,hogy megbántottam egy ilyen gyönyörű lányt.Kérlek,bocsáss meg nekem..-felemelte fejét,és megpillantottam csodálatos kék szemeit.De ezek a szemek könnyesek voltak..
-Sirtál..-és mire kimondtam,én is szomorú lettem.Nem hiszem el,hogy miattam sirt..
-Sirtam Harry..-mosolyodott el szomorúan.-..mert szeretlek..nagyon szeretlek az első nap óta.De hiba volt.Ugyan olyan vagy mint a többi srác.Én másnak hittelek..-nézett fel az égre,és a szavai fájtak.-Azt hittem megtaláltam azt a bizonyos ,,felem,,.De úgy tűnik,még sem igy történt..
-De igen..-erre a két szóra Faith rám nézett.-Te vagy az első lány,aki miatt igazán harcolok.Azt hittem,soha nem talál rám az igaz szerelem.Az én esetemben,nehéz is lenne..De megadatott.És a világ legszerencsésebb emberének mondhatom magam,mert van egy kincsem,amit soha nem akarok elveszteni,és örökké magam mellett akarok tudni.Úgy szeretlek,mint még senkit.-mondtam,és már féltem a tudattól,hogy elvesztem azt a lányt,aki már szinte az életem értelme.Talán könnyek voltak a szememben.-Féltelek..Nem akarok abban a tudatban lenni,hogy a másé is lehetsz...hiába is mondanám el..Ezt nem lehet kifejezni..Szeretlek.Halálosan..-egy könnycsepp a szememből a kezünkre csöppent.
-Harry...-nézett Faith lágyan.-..nincs semmi baj..-majd felemelte kezét,és finoman megszoritotta a pólóm nyakát,majd magához húzott,és megcsókólt.-az erő elhagyott.Csak  rá tudtam koncentrálni.Ő az akitől elgyengülök,ő a kriptonitom.A csodás pillanatnak hamar vége lett.Recsegést hallottunk az egyik bokorból..
-Mi volt ez?..-nézett rám,mire magamhoz húztam...