22.Rész

                                                -Ne!


Zayn szemszöge:
           Amikor Louis elejtette a telefont,nagyon megijedtem.Odasiettem hozzá,de ő nem tudott megszólalni.Felkaptam a telefont a földről,és beleszóltam.
-Igen,itt Louis barátja,Zayn Malik.
-Üdvözlöm.A Doncaster-i korházból telefonálok.Itt Dr. Calder beszél.-köszörülte meg a torkát valaki.
-Mi történt,Louist nagyon lesújtotta valami.
-Ez megérthető.Louis Tomlinson édesanyja,Jill Tomlinson,és egy másik nő,Sara Tomlinson súlyos autóbalesetet szenvedtek Doncaster közelében.Nagyon veszélyes állapotba kerültek.Nem gondolunk a legrosszabbra,de...
-Odamehetünk?-vágtam az orvos szavába.
-Persze,ezért is hivtam Mr.Tomlinsont.Ha ideérnek,keressenek meg,és én majd beszámolok a körülményekről.
-Rendben.Köszönjük szépen.
-A munkám része.-majd letette a telefont.Louishoz fordultam.A szeme könnyben ázott.
-Haver,nyugodj le.Minden rendbe jön.-Lou keserűen csóválta a fejét.
-Nem hiszem,Zayn.Rossz érzetem van.
-Ilyenkor mindenkinek rossz érzései vannak.Ha az a másik nő nem is,de anyukád mindenképp felépül.-vigasztaltam.De ekkor Loui hirtelen a szemembe nézett.
-De az a másik nő a keresztanyám,és Faith édesanyja!-emelte fel a hangját.Erre a mondatra,nagyot néztem.Én hülye...

Harry szemszöge:
        Egyszerűen imádom Faith-et.Hiába is kezdenék gondolkodni azon,hogy mennyire nagyon szeretem,úgysem tudnám kifejezni.Imádom mindenét.Ez a legjobb kifejezés.Miután végeztünk a kakaóval,csak ültünk,és néztük egymást,es ekkor az egyik szekrényen megpillantottam egy fényképezőgépet.
-Az ott a tiéd?-mosolyogtam Faith-re.
-Igen.
-Akkor csinálhatnánk egy pár képet.Benne vagy?-kacsintottam.
-Benne!-nevetett.Felugrottam,és elvettem a gépet.
-Hú,ez de király!-vigyorogtam,szembe forditottam magammal,és csináltam egy képet.
-Még nem láttál fényképezőt?-nevetett Faith.Szeretem mikor boldog.Szeretem nézni..
-Hát ha belegondolok....-túrtam bele a hajamba.
-Bolond vagy!-dőlt nekem Faith.
...
      A képek nagyon jól sikerültek.Boldog vagyok,hogy végre van közös képünk is.Rövid videókat is csináltunk,és mikor néztük,nagyon sokat nevettünk.
-Nézd ez a kedvencem..-fogta meg Faith a kezem,hogy ne vigyem tovább a következő videóra.Annyira puha és meleg keze van.Beleborzongtam az érintésébe.Faith egy videóra mutatott:

 -Cuki Harry!-nézett rám Faith,amire akaratlanul elmosolyodtam.

Majd a következő képre tértem.
-Ó nekem meg ez a kedvencem..Faith,ezen egyszerűen csodálatos vagy..-húztam közelebb,mire elpirult.-Mondd,hogy lehetsz ennyire gyönyörű?-kérdeztem,és a képre néztem:

-Ne túlozz.Nem vagyok gyönyörű..-itt elgondolkodott.-Csak simán boldog.
-És mért vagy boldog?-bújtam oda hozzá,majd a hajával játszodtam.
-Mert olyan személlyel lehetek,aki fontos nekem.Nagyon fontos..-nézett rám gyönyörű szemeivel.Kis ideig tűrtem a pillantását,majd letettem a fényképező gépet.Felé fordultam,majd megérintettem az állát,és megcsókoltam.Ebben a pillanatban ránk nyitottak.De,hogy mért mindig akkor,amikor nem kéne?!

Faith szemszöge:
             Már megint megzavartak.De,hogy mért nem lepődtem meg?..Már megint mi lehet?
-Sziasztok srá..Ó,bocsi.-szeppent meg Zayn,de egyben egy kaján vigyor is elterült az arcán.-Nem akartam zavarni.Bocs Harry.-vigyorgott Zayn.Hazz elmosolyodott,majd elnevette magát.
-De mért is jöttél?-kérdeztem.
-Ú,tényleg.Zayn bacsukta maga mögött az ajtót,majd közelebb jött.Harryvel összenéztünk,majd a pillantását fürkésztük.
-Az van,hogy be kell mennünk a korházba..
-Úristen,mi történt?-komolyodott el Harry.
-Louis és Faith édesanyja balesetezett Doncaster felé..
-Hogy?-emeltem fel a hangom.-Zayn,ilyennel ne hülyéskedjetek!
-Nem vicc.Az előbb hivott az orvos..
-Nem hiszem el.-csuklott el a hangom.
-Ne aggódj.-ölelt magához Harry.-Nem lesz semmi baj.
-Harry könnyen beszélsz!-kezdtem el kiabálni.
-Faith,tényleg nyugodj meg.Louis is próbál,és..
-Louis!-jutott eszembe,majd felálltam és kifuttam.Lou ebben a percben lépett ki a folyósóra könnyes szemmel.Odaszaladtam hozzá,és teljes erőmből megöleltem.Ő is vigasztalásra szorult,de ő erősebb volt.
-Nem lesz semmi baj..Az orvosok mindent megtesznek,hogy...hogy rendbe jöjjenek.-mondta Loui remegő hangon,és a hátam súrolta.Csak bólogattam.Komolyan nem történhet már velünk semmi jó?

...

Az autóban csend volt.Tudatomon kivül,de Harrynek voltam dőlve,és ő simogatta a fejem.
-Nyugodj meg,rendben?-súgta a fülembe.Olyan védelmező volt..
-Próbálok..-töröltem le egy könnycseppet.
-Akkor jó.-puszilt bele a hajamba Harry.

Harry szemszöge:
        Ez után a csodálatos reggel után pont ez kellet.Szegény Faith.Utálom igy látni..Louit sem láttam még ilyen szomorúnak.Nem akarom előtte pátyolgatni Faith-et,mert tudom,hogy rosszul esik neki,de ezt valamért kötelességemnek érzem...

Louis szemszöge:
         Nagyon megrenditett,az amit az orvos mondott.Féltem anyut,keresztanyut,és rosszul is érzem magam.Ha nem mondtam volna,hogy mennyenek Doncasterbe,most nem lenne ez..És Harry is olyan előszeretettel veszi kezelésbe Faith-et,hogy ez már sok.Talán járnak?..Remélem,hogy nem.Harry sosem hazudna nekem.

Faith szemszöge:
       A korházba lépve megremegtem.A korházról csak rossz emlékeim vannak.Nem akarok itt lenni...Nem akarom,hogy megint rosszul süljön el valami.Mivel a Doncasteri korházban voltunk,még az orvost sem ismertem.A folyósón kóboroltunk,amikor szembe jött velünk.
-Jó napot,Dr.Calder?-állitotta le Zayn az orvost.
-Személyesen.Önök a Doncasteri áldozatok rokonai?
-Áldozatok?!-nézett fel Louis.
-Jobban mondva sérültek.Elnézést.Szóval..-gondolkodott az orvos.-Az állapotukat stabilizáltuk,de még bizonytalanok vagyunk.Ha gondolják be lehet menni látogatni.Negyedik emelet,6. szo....-de nem tudta befejezni,mert egy kissé alacsony ápolónő rohant felénk.
-Doktor úr!A negyedik emelet,6. szobából,az egyik nőnek leállt a szive!Jöjjön gyorsan!-Louval összenéztünk.Hirtelen nem éreztem a lábam,és meginogtam,de Harry erősen maga mellett tartott.
-Sh..gyere szépen,hercegnő..-mondta,majd egy szék felé segitett.Éreztem,hogy Harry együtt érzett velem.Nagyon szeretem őt.

Nem tudtam mit érzek,csak azt láttam,ahogy az orvos is elrohan,és reménykedtem,hogy nem az én anyámat szólitotta magához az ég...

Louis szemszöge:
       Fogalmam sem volt mit higgyek,vagy gondoljak..Mért kell nekem mindig megérezni,ha történni fog valami rossz?!Egy távoli székhez botorkáltam..egyedül akartam lenni.Csak ne anyut...Istenem,hagyd őt meg nekem.Sirtam,muszály volt sirnom...Arcomat a tenyerembe temettem,és úgy ültem.Ekkor meghallottam egy hangot.Angyali volt,és simogatta a fülem.
-Szia.-mondta valaki.Előttem állhatott,mert onnan jött a hang.Vagy csak képzelődöm?..Felnéztem.

21.Rész

                                            -Mr. Tomlinson...

Faith szemszöge:
Harry lassan csókolt,és érzékien.Most már tudom,ő az akire idáig vártam.Harry karjaimat a nyakába helyezte,majd szorosan magához húzott.A fellegekben éreztem magam.Ajka elvált az enyémtől,és gyönyörű szemeivel rám nézett.
-Annyira szeretlek..-suttogta Harry,és még erősebben megölelt.-Már csak egy kérdés van.-nézett végig rajtam,majd a szememnél megállt.
-Harry,én is szeretlek.Eddig nem mertem ki mondani,de most már bátran állitom.Sze-ret-lek.-szótagoltam mosolyogva.
-Tényleg?-nézett aranyosan.-El sem hiszem!-nevetett halkan,majd hevesen megcsókolt,és az ölébe vett.Kilépve a fürdőböl,Harry átszaladt velem a szobájába.Majd óvatosan lefektetett az ágyra.Ledőlt mellém,és felém hajolt.Adott egy szájra puszit,és elmosolyodott.
-Ugye tudod,hogy most egy álmom vált valóra?Hm?-simogatott meg.
-Azt nem gondoltam volna...-néztem rá.
-Pedig igen...Mostmár én is elmondhatom magamról,hogy van egy hercegnőm,aki mindennél fontosabb nekem.-itt elgondolkodott.-Ha a hercegnőm is beleegyezik.-pöckölte meg a fülemet..Nagyon édes volt.
-A hercegnő időt kér.Még nem tudom,hogy ez a kapcsolt milyen hatással lenne másokra,a többiekre..-de nem tudtam befejezni.
-Én az életem végéig is várnék rád.És engem nem érdekel a mások véleménye.-húzódott közelebb,és megfogta a kezem.Elmosolyodtam,és éreztem,hogy végre van valaki,aki teljes szivéből szeret,és én is őt.

Louis szemszöge:
       Csak forgolódtam.Nem tudtam aludni.Faith és Harry kint van.Ketten vannak kint...és ki tudja mit csinálnak..
Jaj Louis,fejezd már be!Harry úgy is megmondta,hogy nem akar semmit Faith-től,és ezt meg is igérte..Próbáltam elhessegetni a gondolataimat.Hirtelen egy rossz érzés fogott el.A szivem tájékán is szúrni kezdett.Felültem,és vettem egy mély levegőt.Kikászálódtam az ágyból,és gondoltam kimegyek,iszom egy pohár vizet.Ahogy a folyósón mentem,kuncogást hallottam Harry szobájából.
-Ugye nem?...-gondolkodtam  Lou!Megint nem birsz parancsolni a féltékenységednek.Hagyd!-mondtam magamban.Harry szavaival nyugtattam magam:,,Nem.....én nem akararok tőle semmit,,.

-Helo.-hallottam meg egy hangot.Megfordultam,és Liammel találtam szemben magam.

-Szia.-mondtam,és próbáltam leplezni csalódottságom.
-Mi a helyzet,te sem tudsz aludni?-mosolygott rám Liam.
-Nem igazán..-néztem magam elé.
-Harry és Faith igazán jó páros,nem?-kérdezte Liam a konyhába érve,nem is sejtve,hogy ezzel a kérdéssel fájdalmat okoz.
-Igazán?-néztem rá.
-Szerintem nagyon aranyosak lennének együtt.Nagyon találnak,és Harry még soha nem nézett igy lányra...és soha nem is viselkedett igy,ezt te is tudod..de látom valami baj van.
-Mi?Nem semmi...-vigyorogtam,majd kitöltöttem a vizet.Liam furán nézett,majd folytatta.
-És ez a verekedés...Nem néztem volna ki Harryből,hogy verekedne lányért.-mosolygott elismerően.
-Ja..-csak ennyit tudtam mondani.
-De Lou,haver.Hallod?Tényleg nincs semmi gond?Olyan letörtnek tűnsz,és nem csak tűnsz,hanem az is vagy..
-Hát,ha jobban magamba nézek...-kezdtem kiönteni a lelkem,de ekkor..
-Sziasztok.-suttogta valaki.
-Szia Hazz.-mosolygott Liam.Megfordultam,és megforgattam a szemem.
-Heló Harry..-fordultam vissza.Harryre néztem,és nagyon meglepődtem.A szeme csillogott,a haja furán állt,és sugárzott a boldogságtól.

-Jól vagy,tesó?-kérdezte Liam.
-Nagyon..-vigyorgott Harry.-Nagyon,nagyon,nagyon..-és kivett a hűtőből egy üveg pepsit.
-És mitől?!-kérdeztem.Harry elgondolkodott.
-Egyszerűen jól vagyok,és ennyi.
-Faith nincs a szobájában..-nevetett Liam,mire nagyot néztem.Harry elvörösödött.
-Talán mert velem van!-kacsintott Harry,és elment.
-Mi lesz még itt..-nevetett Liam. ,,Nem alvás,na az lesz..,,-mondtam magamban.

Faith szemszöge:
       Reggel,mikor felkeltem,úgy éreztem,hogy bámulnak.Nem tévedtem.Kinyitottam a szemem,és Harrzvel találtam szemben magam.Mellettem volt,és félkarjára támaszkodva nézett.Rámosolyogtam,és elöntött a melegség.

-Jó reggelt szépségem..-mondta,és még mindig csak a szemembe nézett.
-Jó reggelt!-vigyorogtam.Annyira jó volt mellette ébredni.Mellette ébredni?!Mi?Na ne Faith.Harry szobájában aludtál,meghozzá Harryvel?
-Jaj ne Harry..elaludtunk..-mondtam kétségbeesve,és fel akartam ülni,de Harry visszatartott.
-A-a.Most itt marad a hercegnő..Itt marad Harryvel.-hangsújozta ki a ,,Harryt,, ,majd megpuszilt.-Nézd csak mit hoztam.-mondta,majd az éjjeli szekrényre mutatott,amin két kakaó volt.

-Ezt nekem?-örültem meg.
-Csak neked!-mosolygott rám aranyosan,majd átnyújtotta az egyik poharat.Majd Hazza betakart minket.Louissal is igy kakaóztunk régen...
-Ma megyünk a One Direction házba igaz?
-Uhum..-mondta Harry ivás közben.-Alig várom,hogy megmutassam neked Londont.Majd mindent körbe járunk.
-Egy nap nem lesz elég erre..-nevettem.
-Ki mondta,hogy egy nap?!-nevetett Harry is.

Louis szemszöge:
       Az éjjeli konyhajelenet után nagyon rosszul aludtam.A telefonom csöngésére ébredtem.Nem volt kedvem felvenni,de mikor már vagy ötödször csinálta egymás után,meguntam.Amikor felvettem a telefont,pont akkor nyitottak be.
-Loui...-kezdte Zayn.
-,,Egy perc,,-tátogtam.De ekkor valami borzasztó dolgot mondtak nekem a telefonban.Nem hittem a fülemnek.Tudatomon kivül ejtettem el az iPhon-om és csak néztem a semmibe.Ezért lett volna az a rossz érzés...Ez nem lehet igaz!
-Valami baj van?-kérdezte a még mindig az ajtóban álló Zayn,majd közelebb jött.
-Zayn,én...
-Mr.Tomlinson,itt van még?-szürődött ki a hang a készülékből..

                 

20.Rész

                                          -Merész vagy?

                                 

http://www.youtube.com/watch?v=TH2tp72T13ohallgasd:)

Faith szemszöge:
       Ahogy Harry most rám nézett,azt a nézést semmihez sem tudtam hasonlitani. Megfordult,odasietett hozzám,és az ölébe vett.
-Faith..-simitott végig a homlokomon.-Hogy kerülsz ide?Nem szabadna itt lenned.
-Harry...-öleltem magamhoz.-Kérlek,ne tégy hülyeséget miattam!-fogtam kezeim közé arcát.Harry könnyes szeme megcsillant,és ő féloldalasan elmosolyodott.-Nem akarom,hogy bajod essen...-mondtam.
-Jaj,Faith..-nézett mélyen a szemembe Harry.
-Jaj,Harry!Jaj,Faith!Befejeznétek a nyáladzást?!-hallottam meg egy ismert hangot.-Apropó Faith.-vigyorodott el Raymond,majd  idejött hozzánk.Harry mégjobban szoritott.Ray megragadta a karomon a kötéseket,és megszorongatta a kezem.Sirni kezdtem.Nem tudtam parancsolni a könnyeimnek.-Az enyém vagy drágaságom.És tudod mért?!Mert megjegyeztelek!Nem úgy ahogy terveztem,de ezek a szép,szines foltocskák legalább majd emlékeztetnek rám!Csak mert mindig meg foglak találni!Az enyém vagy Hope Faith Tomlinson!-emelte fel a hangját.Majd odahajolt hozzánk.
-Az enyém!-suttogta.
-Ebből most lett elég!-emelte fel Harry a hangját.Lassan elengedett,és intett valamit Louisnak.Louis kis gondolkodás után bólintott,majd közeledett felém.
-Ideje mennetek,Faith..-emelt fel.
-Mi?!Nem!Loui nem fogom itthagyni!Meg fogom akadályozni!
-Nem Faith.-indult el velem Louis.-Én fogom megakadályozni!-mondta magabiztosan.Amikor kiértünk a zsákutcából Louis óvatosan letett.

Felnéztem a ,,Zsákutca,, táblára,és kirázott a hideg.Ó na Faith!Mit csinálsz?!Ott hagyod a számodra legfontosabb embert?...
-Louis most megyek vissza!Ne is próbálj megállitani!-kiabáltam.Ő hátulról megölelt.Ez jól esett,de még mindig bennem volt a félelem,és féltés.
-Nem Faith,nem mehetsz,és nem fogsz visszamenni!A te biztonságod is nagyon fontos..Nem lenne jó,ha bele avatkoznál..Én majd elrendezem.-bújt bele a vállamba.Ekkor kiáltást hallottunk.Louis felkapta a fejét,és úgy húzott magához.Ana feldúltan futott felénk.
-Louis!Verekednek!-kapkodott levegőért,és nagyon meg volt rémülve.Sirórohamom lett,és nem kaptam levegőt.Lou rám nézett,majd homlokon puszilt.
-Menjetek haza.Zayn mindjárt értetek jön.Én még leállitom őket!-majd elengedte a kezem,és visszasietett a sötét utcába.
-Ana!Úgy félek!-kapaszkodtam bele barátnőmbe.
-Ne aggódj..Louis le tudja rendezni a dolgot.Nem lesz semmi baj..-próbáltam hinni a legjobb barátnőmnek,de nem ment.Csak egyet akartam.Hogy Harry épségben megússza az egészet.
-Én vittem bajba!Miattam van ott!Ana fel tudod ezt fogni egyáltalán?
-Nem!Nem fogom felfogni,mert ez nem igy van!Meg nem halljam még egyszer,hogy magadat okolod!-már nem tudtam mit mondani.Zayn autója megállt előttünk.Zayn sietve szállt ki belőle.
-Sziasztok!-nézett ránk.-Jól vagytok?Ana?Faith?-jött ide.Ana hevesen bólogatott,majd rám nézett.
-Én jobban,Zayn.De Faith feldúlt,és kimerült.
-Meg tudom érteni..Louis azt mondta,hogy vigyelek haza titeket,és többen ne menjünk oda,mert feltűnő lesz.Elképesztő ez   a Raymond..-súrolta meg a hátam.-Na de menjünk!Pihenésre van szükségetek.-majd beszálltunk az autóba.Álmos,és fáradt voltam,de semmiért nem tudtam volna lecsukni a szemem.Ennyire még sosem fájt a szivem.A szállodához érve újra előtörtek belőlem a rossz emlékek.Azt akartam,hogy Harry itt legyen velem.Azt,hogy megint összebújjunk,mint amikor LA-ben vihar volt..A szobám üres volt.Üres és csendes.Egyszerre kinyilt az ajtó..Felültem,és csak abban reménykedtem,hogy Harry az.De csalódtam.
-Szia.-suttogta Ana.-Kell valami?Hozzak valamit?-kérdezte csendesen.
-Nem kell,köszönöm..-néztem magam elé.
-Rendben...akkor,jó éjt!-mondta.Bólintottam,és Ana kiment.Nagyon fájt mindenem,de nem akartam,hogy valaki is beszéljen velem.Kivéve egyet.Harryt.Muszály volt magamra eröltetnem egy kis alvást,mivel már nagyon késő volt.De hol van Harry,meg Louis?Nehezen hunytam le a szemem.Minden percben felnyitottam,hogy megnézzem,Harry itt van-e már mellettem,de nem volt ott.Már vagy egy órája forgolódtam,amikor ajtócsukódást hallottam.Képzelődöm?Nem tudtam mire vélni,de elhatároztam,hogy megnézem mi lehet az.Lassan álltam fel,és mentem a folyósó felé.A nappaliból fény szűrődött ki.Felgyorsitottam lépteim,és oda mentem.Az ajtó előtt Louis és Harry állt.Lou nagyon aranyos volt,épp Harrynek segitett.Harryre nézve összerezzentem.A karját fájtatta,és a szája is ki volt hasadva.
-Harry..-suttogtam,mire mind ketten megfordultak.
-Szia Faith..-mosolygott zavartan.
-Hát igen,megérkeztünk.-vakarta meg Louis a tarkóját.-Nehezen,de megérkeztünk.
-Köszönöm,Lou,hogy megérkeztetek..nem épségben,de megérkeztetek.-mosolyogtam halványan.Annyira örülök,hogy egy ilyen unokatestvérrel ajándékozott meg az ég.

Megöleltem Louist,amit viszonzott is
-Szerintem Hazz nem bánná,ha mennétek,és orvosolnátok a sebeit.Most hagylak titeket.Jó éjt!-mosolygott,de ez nem volt őszinte mosoly.Majd Lou bement a szobájába.
-Sajnálom,Faith..én nem akartam,de..-itt megakadt,és rám nézett.-De ahogy mondtam,nem engedem meg,hogy téged bántsanak.-megharaptam a szám szélét,és megöleltem.
-Én meg azt nem akarom,hogy miattam bántsanak téged.Most pedig gyere,orvosoljuk ezeket a sebeket.-mondtam,mire Harry elmosolyodott,majd követett.

A fürdőben Harry nekidőlt a falnak,és én úgy rendezgettem a száját.Csak most tudtam igazán megfigyelni,milyen kihivó,és formás ajkai vannak.Harry néha felszisszent,jelezve,hogy nem kellemes érzések uralkodnak rajta.Ilyenkor fújtam a sebet,hogy ne fájjon annyira.Ezt Harry látszólag nagyon élvezte.De a végére szép munkát végeztem,és szépen rendbehoztam a száját.Büszkén hátráltam,hogy jobban szemügyre vegyem.
-Na milyen lett?-nézett rám aranyosan Harry.
-Jó lett.Megcsináltam.-mosolyogtam.
-Hercegnő,ha te nem lennél nekem...-húzott magához,de nem fejezte be a mondatát,mert elgondolkodott.
-Merész vagy,Faith?-mosolygott melegen.Nagyot néztem.

-Hogy jön ez ide?-nevettem halkan.
-Csak válaszolj.-nézett végig rajtam.
-Igen.-mondtam kis gondolkodás után.
-Mennyire?-nézett a szemembe Harry.Nem tudtam mit akar elérni ezekkel a kérdésekkel,de ha már ő csinálja én mért ne?
-El sem tudod képzelni mennyire...-húztam az agyát,mire megforditott,igy most én voltam a falnak szoritva.
-Ahhoz elég merész lennél,hogy engem megcsókolj?-húzódott közelebb Harry.Pedig azt hittem,ennél közelebb már nem jöhet.Kezdtem belemelegedni a párbeszédbe.Gondolkodás nélkül válaszoltam.
-Igen!
-Itt és most?-lepődött meg Harry,és ravaszul elvigyorodott.
-Persze!-mondtam.
-Akkor gyere!-csillant fel Hazza szeme.Közeledni kezdtem felé,de ő gyorsabb volt..

19.Rész

                                          -Harry!Ne!

Ahogy Harry a lap felé ment,kirázott a hideg.Kinyitottam a szám,hogy valahogy akadályozzam meg,de nem ment.Hagytam,hogy úgy legyen,ahogy a fentiek akarják.Összeszoritottam a szemem.Harry aranyosan leguggolt,mint egy kisfiú,aki csak segiteni akar.Ahogy felemelte a papirt,tudatán kivűl megforditotta és olvasni kezdte.Mikor feleszmélt,Harry hirtelen felkapta a fejét,majd felállt.
-Jaj,nem akartam elolvasni,csak..-ekkor zavartan összehúzta szemöldökét,és újra böngészni kezdte a levelet..
-Hogy mi?!-emelte fel a hangját.-Szivem Szép Gyönyörűsége?!Eltávolitottam ezt a két gyökeret?Raymond?!..-nézett fel Harry.Meg akartam szólalni,de nem hagyta.
-Faith,mért nem szoltál erről?!Hm?-jött közelebb.
-Azt hittem,nem lényeges...-süttem le a szemem.
-És,hogy kerül ez Louishoz?Csak én nem tudtam erről?!
-Nem Harry..-húztam ki magam.-Amúgy is Ray már biztosan nincs a közelben.Nem kell miatta idegeskedni..
-Te még véded?!Hisz te mondtad,hogy félsz,hogy megint megkeres!Ezt akarod?!
-Nem,de...-nem tudtam befejezni,mert Harry kiviharzott a teremből.Legszivesebben orditottam volna egyet,de nem jött ki hang..

Louis szemszöge:
       Köszönöm!-mosolyogtam a pénztárosra a büfében,majd indultam vissza Faith-ékhez.Faith-hez,meg Harryhez.Olyan folytogató érzés őket együtt látni,de mégis egy fajta melegség fog el..jól állnak egymásnak,és találnak is.

De valahogy egyben fáj is valami..Nem tudom hova tenni az érzéseimet..Gondolkodásomban kiabálás,és ajtó csapódás zavart meg.Harry jött ki Faith szobájából,arca mindent elárult.Eléggé megijedtem.
-Hé,haver!Merre?-álltam eléje.
-Elintézem,azt a gazembert!-tolt el Harry,mire elejtettem az üveget.Harry mindvégig maga elé bámult,nem nézett a szemembe.
-Ne csinálj semmi meggondolatlanságot!-mondtam,és a viz után nyúltam.Harry hirtelen megállt,és megfordult.
-Ne hidd azt,hogy megállithatsz Louis!Mert nem fogsz!-mondta idegesen,és egy lapot nyújtott át.Raymond levele volt az.Lehet,hogy kiesett a zsebemből,még mielőtt megmutathattam volna Harrynek.Amikor megláttam,hirtelen harag öntött el.Eszembe jutott minden,amit az az alak csinált Faith-el.Nem csak most,hanem még évekkel ezelőtt is.Elvettem a lapot Harrytől,majd eldobtam.
-Hol van most Raymond?-kérdeztem.Harry elismerően rámnézett,majd elindult.Leraktam az üveget egy asztalra,és Hazza után siettem.

Faith szemszöge:
             Nagyon ideges voltam.Harry miután kiviharzott a szobából,szó szerint minden megfordult az agyamban.Mit fog most tenni?..Nagyon ideges volt.A takarót szorongattam,amikor belépett Ana.Nem olyan volt az arca mint általában,de mégis örültem,hogy itt van.
-Szia Ana!-mondtam,és próbáltam leplezni csalódottságomat.
-Heló csajszi!-csukta be az ajtót,majd leült a székre.Arra a székre,ahol eddig Harry ült.-Mi a baja Harrynek?-kérdezte.-Mit mondtál neki?
-Én semmit!-csattantam fel.-Megtalálta a levelet..
-Azért volt olyan mérges.Azt hiszem még a korházat is elhagyta.Ennek nagyon nem lesz jó vége..
-Rájöttem!-igazitottam meg a hajam.Ekkor eszembe jutott,hogy Louis még mindig nem jött vissza.Rossz érzésem volt.
-Louis?-kérdeztem kétségbeesve.
-Ezt el is felejtettem mondani.Láttam a folyosó végén őket beszélni..-nagyot nyeltem.-de nem hallottam mit mondanak.Csak azt láttam,hogy Louis is ingerült lett,és aztán Harryvel együtt elmentek.-vont vállat.Úgy éreztem közbe kell avatkoznom.Ledobtam magamról a takarót.
-Figyelj Ana.Most azonnal meg kell keresnünk őket!-álltam fel lassan,mert a sebeim nagyon fájtak.A kezemhez kaptam.
-De hát csak egy napja vagy bent,és már este is van..-állt fel Ana.-És gyenge is vagy.Ilyen állapotban nem engedlek el innen.-állt az ajtó elé és karba tette kezeit.A fülem mögé tettem a hajam.Erről Harry érintése jutott eszembe..
-Velem vagy,vagy nem?!-néztem rá durcásan.Ana még egy kis ideig a szemembe nézett,majd felemelte kezeit.
-Megadom magam...-erre elmosolyodtam,és összeszedtem a cuccaim.Nagyon kevés volt,mivel tudtomon kivül kerültem ide.A legfontosabb dolgaimat Ana hozta el.Ez alatt értem a táskámat,és váltóruhát.
-A többiek?-kérdeztem,miközben körbenéztem a szobában.Semmit nem szeretnék itt hagyni.
-Haza mentek.Még összeszedik a cuccokat a hotelból,mivel holnap már a One Direction házba megyünk..
-Végre egy jó hir..-nyitottam ki az ajtót.A folyósón szembe jött velünk az orvos.
-Te jössz..-súgta oda Ana.Lélekben biztam benne,hogy meg tudom győzni az orvost.
-Jó estét!-vetettem az orvosra a legmeggyőzőbb mosolyomat.
-Jó estét!Mrs.Styles,ugye?-erre a kérdésre nagyot néztem.Ana halkan elnevette magát.
-Neem..-tettem magam elé az újjam.-Mrs.Tomlinson.-mosolyogtam,de ekkor jöttem rá,hogy mit is mondtam.
-Óó..,értem.-kezdett bele az orvos.-hülyén éreztem magam.
-Nem,doktor úr,súlyos tévedés..-nevettem kinosan.-Ő csak a...mindegy is.-azt hiszem a Tomlinson név miatt még sokszor meg fogok bokrosodni.-Azt szeretném kérni öntől,hogy engedje meg,hogy már ma elmehessek.-Az orvos sokáig töprengett,majd elmosolyodott.
-Nos,Mrs.Styles...
-Tomlinson.-mormogtam.
-Elnézést Mrs.Tomlinson.Csak azzal a feltétellel mehet el,ha bejön az nővérhez,hogy ezekre a csúnya sebekre kötést tegyünk.
-Rendben.-nevettem.Majd Anaval elindultunk az orvos után.A művelet eléggé fájt,de kibirtam.Elindultunk kifelé a korházból.A folyosó végén megláttam egy asztalon egy ásványvizet.Elszorult a szivem,és csak arra gondoltam,hogy meg kell találnom Harryt meg Louist..

Louis szemszöge:
          Ahogy mentünk az úton,csak azon kattogott az agyam,hogy megkeressem Raymondot,és megbosszúljak mindent.Harry komor,kifejezéstelen arccal ment mellettem.
-A föld alól is,de megkeresem..-mormolta Harry.Nem tudtam mit mondani.Megvakartam a tarkóm,én is el akartam intézni Rayt,de annyira nem voltam határozott,mint Hazza.
-A föld alá azért nem kell menned.......gyökér!-hallottunk meg egy hangot a zsákutcából,amit pont most hagytunk el.Hirtelen megfordultunk.Ott volt Raymond,nekitámaszkodva a falnak,és egy ronda vigyor ült az arcán.
-Raymond,ha nem tévedek!-mondta Harry.Ilyen dühösnek még sosem láttam.
-Ki más?!-röhögött.-Emlékezhetnél rám.Már csak azért is,mert imádom a kis barátnődet jól magamhoz szoritani.-mondta undoritóan,és nagyon megnyomta,a szoritani szót.Legszivesebben neki álltam volna,de nem tettem.Nem akartam a cimlapon szerepelni verekedés miatt.Harry viszont nem tudta megállni.
-Te féreg!-mondta,és elindult Ray felé.Nem engedhetem,hogy bajba kerüljön.Soha nem hagyhatom cserben a legjobb barátomat.Lefogtam Harryt,majd nyugtattam.
-Harry,állj le!Okosabb vagy te ennél!Ne dőlj be neki!

-Sajnálom haver,de nem!Engem megalázhat,de Faith-et nem!-Harry eltolt,és elindult Raymond felé.Épp a kezét emelte,amikor kiáltást hallottunk:
-Harry!Ne!

Faith szemszöge:
         Vagy ötször körbejártuk ezt a környéket.Mivel még nem voltunk Londonban,nehéz volt meg találni Harryéket.Féltem..féltettem Harryt.Nem akarom,hogy baja essen.Ordibálást hallottunk.Amikor meghallottam Harry hangját,meginogtam.
-Gyere!-húzott Ana.Akaratlanul,de engedelmeskedtem.Egy sikátorba értünk.Kirázott a hideg a helytől..Megpillantottam,ahogy Harry ott áll,Raymonddal szemben.Sirni kezdtem.Elbújtunk egy doboz rakás mögé,de alig birtam.Louis próbálta lecsillapitani Harryt,de nem ment.Mikor Harry Ray felé ment,és kezet felemelte,megrémültem.
-Ana,ezt nem nézem tovább!-suttogtam félhangosan.
-Nem,Faith!Itt fogsz maradni!
-Nem!-mondtam,és kibontakoztam a szoritásából.Kiléptem a lámpa fényébe,de megcsúsztam.A derekam rettenetesen fájni kezdett.Ne már..még a sebeim is..Harry meglenditette a karját.Erre reflexből,kiáltottam egyet.
-Harry!Ne!-orditottam torkom szakadtából.Csak ennyit tudtam mondani.Harry hirtelen leengedte a kezét,és megfordult.A szeme szikrákat szórt,de mikor meglátott,könnyeket véltem felfedezni smaragd zöld szemében...