22.Rész

                                                -Ne!


Zayn szemszöge:
           Amikor Louis elejtette a telefont,nagyon megijedtem.Odasiettem hozzá,de ő nem tudott megszólalni.Felkaptam a telefont a földről,és beleszóltam.
-Igen,itt Louis barátja,Zayn Malik.
-Üdvözlöm.A Doncaster-i korházból telefonálok.Itt Dr. Calder beszél.-köszörülte meg a torkát valaki.
-Mi történt,Louist nagyon lesújtotta valami.
-Ez megérthető.Louis Tomlinson édesanyja,Jill Tomlinson,és egy másik nő,Sara Tomlinson súlyos autóbalesetet szenvedtek Doncaster közelében.Nagyon veszélyes állapotba kerültek.Nem gondolunk a legrosszabbra,de...
-Odamehetünk?-vágtam az orvos szavába.
-Persze,ezért is hivtam Mr.Tomlinsont.Ha ideérnek,keressenek meg,és én majd beszámolok a körülményekről.
-Rendben.Köszönjük szépen.
-A munkám része.-majd letette a telefont.Louishoz fordultam.A szeme könnyben ázott.
-Haver,nyugodj le.Minden rendbe jön.-Lou keserűen csóválta a fejét.
-Nem hiszem,Zayn.Rossz érzetem van.
-Ilyenkor mindenkinek rossz érzései vannak.Ha az a másik nő nem is,de anyukád mindenképp felépül.-vigasztaltam.De ekkor Loui hirtelen a szemembe nézett.
-De az a másik nő a keresztanyám,és Faith édesanyja!-emelte fel a hangját.Erre a mondatra,nagyot néztem.Én hülye...

Harry szemszöge:
        Egyszerűen imádom Faith-et.Hiába is kezdenék gondolkodni azon,hogy mennyire nagyon szeretem,úgysem tudnám kifejezni.Imádom mindenét.Ez a legjobb kifejezés.Miután végeztünk a kakaóval,csak ültünk,és néztük egymást,es ekkor az egyik szekrényen megpillantottam egy fényképezőgépet.
-Az ott a tiéd?-mosolyogtam Faith-re.
-Igen.
-Akkor csinálhatnánk egy pár képet.Benne vagy?-kacsintottam.
-Benne!-nevetett.Felugrottam,és elvettem a gépet.
-Hú,ez de király!-vigyorogtam,szembe forditottam magammal,és csináltam egy képet.
-Még nem láttál fényképezőt?-nevetett Faith.Szeretem mikor boldog.Szeretem nézni..
-Hát ha belegondolok....-túrtam bele a hajamba.
-Bolond vagy!-dőlt nekem Faith.
...
      A képek nagyon jól sikerültek.Boldog vagyok,hogy végre van közös képünk is.Rövid videókat is csináltunk,és mikor néztük,nagyon sokat nevettünk.
-Nézd ez a kedvencem..-fogta meg Faith a kezem,hogy ne vigyem tovább a következő videóra.Annyira puha és meleg keze van.Beleborzongtam az érintésébe.Faith egy videóra mutatott:

 -Cuki Harry!-nézett rám Faith,amire akaratlanul elmosolyodtam.

Majd a következő képre tértem.
-Ó nekem meg ez a kedvencem..Faith,ezen egyszerűen csodálatos vagy..-húztam közelebb,mire elpirult.-Mondd,hogy lehetsz ennyire gyönyörű?-kérdeztem,és a képre néztem:

-Ne túlozz.Nem vagyok gyönyörű..-itt elgondolkodott.-Csak simán boldog.
-És mért vagy boldog?-bújtam oda hozzá,majd a hajával játszodtam.
-Mert olyan személlyel lehetek,aki fontos nekem.Nagyon fontos..-nézett rám gyönyörű szemeivel.Kis ideig tűrtem a pillantását,majd letettem a fényképező gépet.Felé fordultam,majd megérintettem az állát,és megcsókoltam.Ebben a pillanatban ránk nyitottak.De,hogy mért mindig akkor,amikor nem kéne?!

Faith szemszöge:
             Már megint megzavartak.De,hogy mért nem lepődtem meg?..Már megint mi lehet?
-Sziasztok srá..Ó,bocsi.-szeppent meg Zayn,de egyben egy kaján vigyor is elterült az arcán.-Nem akartam zavarni.Bocs Harry.-vigyorgott Zayn.Hazz elmosolyodott,majd elnevette magát.
-De mért is jöttél?-kérdeztem.
-Ú,tényleg.Zayn bacsukta maga mögött az ajtót,majd közelebb jött.Harryvel összenéztünk,majd a pillantását fürkésztük.
-Az van,hogy be kell mennünk a korházba..
-Úristen,mi történt?-komolyodott el Harry.
-Louis és Faith édesanyja balesetezett Doncaster felé..
-Hogy?-emeltem fel a hangom.-Zayn,ilyennel ne hülyéskedjetek!
-Nem vicc.Az előbb hivott az orvos..
-Nem hiszem el.-csuklott el a hangom.
-Ne aggódj.-ölelt magához Harry.-Nem lesz semmi baj.
-Harry könnyen beszélsz!-kezdtem el kiabálni.
-Faith,tényleg nyugodj meg.Louis is próbál,és..
-Louis!-jutott eszembe,majd felálltam és kifuttam.Lou ebben a percben lépett ki a folyósóra könnyes szemmel.Odaszaladtam hozzá,és teljes erőmből megöleltem.Ő is vigasztalásra szorult,de ő erősebb volt.
-Nem lesz semmi baj..Az orvosok mindent megtesznek,hogy...hogy rendbe jöjjenek.-mondta Loui remegő hangon,és a hátam súrolta.Csak bólogattam.Komolyan nem történhet már velünk semmi jó?

...

Az autóban csend volt.Tudatomon kivül,de Harrynek voltam dőlve,és ő simogatta a fejem.
-Nyugodj meg,rendben?-súgta a fülembe.Olyan védelmező volt..
-Próbálok..-töröltem le egy könnycseppet.
-Akkor jó.-puszilt bele a hajamba Harry.

Harry szemszöge:
        Ez után a csodálatos reggel után pont ez kellet.Szegény Faith.Utálom igy látni..Louit sem láttam még ilyen szomorúnak.Nem akarom előtte pátyolgatni Faith-et,mert tudom,hogy rosszul esik neki,de ezt valamért kötelességemnek érzem...

Louis szemszöge:
         Nagyon megrenditett,az amit az orvos mondott.Féltem anyut,keresztanyut,és rosszul is érzem magam.Ha nem mondtam volna,hogy mennyenek Doncasterbe,most nem lenne ez..És Harry is olyan előszeretettel veszi kezelésbe Faith-et,hogy ez már sok.Talán járnak?..Remélem,hogy nem.Harry sosem hazudna nekem.

Faith szemszöge:
       A korházba lépve megremegtem.A korházról csak rossz emlékeim vannak.Nem akarok itt lenni...Nem akarom,hogy megint rosszul süljön el valami.Mivel a Doncasteri korházban voltunk,még az orvost sem ismertem.A folyósón kóboroltunk,amikor szembe jött velünk.
-Jó napot,Dr.Calder?-állitotta le Zayn az orvost.
-Személyesen.Önök a Doncasteri áldozatok rokonai?
-Áldozatok?!-nézett fel Louis.
-Jobban mondva sérültek.Elnézést.Szóval..-gondolkodott az orvos.-Az állapotukat stabilizáltuk,de még bizonytalanok vagyunk.Ha gondolják be lehet menni látogatni.Negyedik emelet,6. szo....-de nem tudta befejezni,mert egy kissé alacsony ápolónő rohant felénk.
-Doktor úr!A negyedik emelet,6. szobából,az egyik nőnek leállt a szive!Jöjjön gyorsan!-Louval összenéztünk.Hirtelen nem éreztem a lábam,és meginogtam,de Harry erősen maga mellett tartott.
-Sh..gyere szépen,hercegnő..-mondta,majd egy szék felé segitett.Éreztem,hogy Harry együtt érzett velem.Nagyon szeretem őt.

Nem tudtam mit érzek,csak azt láttam,ahogy az orvos is elrohan,és reménykedtem,hogy nem az én anyámat szólitotta magához az ég...

Louis szemszöge:
       Fogalmam sem volt mit higgyek,vagy gondoljak..Mért kell nekem mindig megérezni,ha történni fog valami rossz?!Egy távoli székhez botorkáltam..egyedül akartam lenni.Csak ne anyut...Istenem,hagyd őt meg nekem.Sirtam,muszály volt sirnom...Arcomat a tenyerembe temettem,és úgy ültem.Ekkor meghallottam egy hangot.Angyali volt,és simogatta a fülem.
-Szia.-mondta valaki.Előttem állhatott,mert onnan jött a hang.Vagy csak képzelődöm?..Felnéztem.