8.Rész (P.Anitának:X)

                         Nem akarom,hogy szomorú légy...

Faith szemszöge:
    Este már elég keső volt,amikor beálltam a tus alá,és kezdtem magamra folytatni a forró vizet.Majd miután végeztem, felkaptam magamra a hálóingem,és kimentem a szobámba.Előkészitettem a másnapi ruhámat,és gondoltam,hogy felnézek twitterre,amikor kopogtak.Én amolyan ,,ki lehet az ilyen későn,, fejet vágtam,de mégis kimentem és kinyitottam az ajtót.Harry állt ott.Olyan férfias és aranyos volt,hogy az már fájt.
-Szia Faith.-mondta.És azzal a gyönyörű zöld szemeivel rám nézett.
-Szia.-mosolyogtam vissza.
-Csak...azért jöttem,hogy jó éjt kivánjak neked.-mondta Harry.Hát itt olvadoztam,annyira édes volt.
-Értem.Neked is jó éjt.-válaszoltam.Ő nem mondott semmit,csak nézett a szemembe és féloldalasan mosolygott.Ilyent még fiú szemében nem láttam.Majd becsuktam az ajtót és nekidőltem.Harryt csupán egy napja ismerem,de akkor mik ezek a hülye érzelmek?..
...
Másnap reggel nagyon kipihenten ébredtem.Ránéztem az órára,ami kilencet mutatott.Még lustiztam kicsit(ez soha nem maradhat el),majd felültem és körbenéztem.Még mindig nem hiszem el milyen gyönyörű ez a szoba.Az iPhone-om rezegni kezdett.Volt egy üzenetem.

,,Szia!Tegnap kinyomtál és nagyon nem tettszett!És persze nem mentünk sehova!!Valaki mással voltál?,,-Raymond.

Nagyszerű,már megint Ray.Úgy csinál mintha a pasim lenne,vagy nem  is tudom én.Nem irtam vissza,és a telefont visszatettem a éjjeli szekrényre.Még mindig álmos fejjel sétáltam a tükör elé.Kicsit megijedtem.A hajam akár egy szénakazal.
-Na ezen segiteni kell!-mondtam ijedezve..Miután elintéztem reggeli tennivalóimat.Kinyitottam a bőröndöm,és kerestem egy elviselhető összeállitást.

Eszembe jutott,hogy még mindig álmos vagyok.
-Tipikus én.-nevettem magamban.Visszadőltem kicsit..

Harry szemszöge:
      Reggel csodásan ébredtem.A másnaposság már teljesen eloszlott.Felültem és a hátam neki támasztottam egy párnának.Elgondolkoztam és egyből ő jutott az eszembe.Faith..Újra elmosolyogtam magam.Ez nem én vagyok.Engem a lányok sohasem érdekeltem nagyon.Mindig is magasról tettem a véleményükre.De tegnap este fordult velem a világ.Szerelmes lettem első látásra..-újra csak vigyorogtam.

Louis szemszöge:
       Este jól aludtam és ki is pihentem magam.Fel voltam kelve,mégis csukott szemmel gondolkodtam.Annyira örülök,hogy Faith-et újra a közelemben tudhatom.Ő nekem nagyon sokat jelent.Nagyon-nagyon sokat.Nem akarom elvesziteni,vagy hogy valaki elvegye tőlem.Tudom,hogy hülyén hangzik,de ez az igazság..
Miután rendbe szedtem magam kimentem a szobából.Még nagyon senki nem volt kint.Csak fél tiz van.Faith ajtója be volt csukva,nem akartam megzavarni.Hazzáé viszont résnyire nyitva volt.Kopogtam egyet majd beléptem.
-Jó reggelt tesó!-mosolyogtam.
-Reggelt!-mondta Harry,és csak úgy vigyorgott maga elé.Fura.
-A másnaposság után hirtelen ilyen jó kedved lett?-kérdeztem meglepetten.
-Úgy tűnik.-válaszolta röviden.
-Jól van,akkor hagylak is készülődni.
-Rendi.-mosolygott.

Na jó,ez fura volt.Hazzt még nem láttam igy.Gondoltam meglesem Faith-et.Mikor beléptem hozzá,teljesen elolvadtam.Faith nagyon aranyosan aludt.Befeküdtem mellé és néztem őt.Gyönyörű unokatestvérem van.Unokatestvér...Mért kell az unokatestvéremnek lennie?..Ekkor mocorogni kezdett és szuszogott egy mélyet.Homlokon pusziltam,mire kinyitotta kék szemeit.
-Szia.-suttogtam.
-Szia.-mondta,és hozzám bújt.Nagyon jó volt érezni a közelségét.
-Látom visszaaludtál..-mosolyogtam rá.
-Igen,túl korán keltem.
-Korán?Te?-nevettem.-Lehetetlen.
-Nekem is szabad nem?-vigyorgott.
-Persze,hogy szabad.-néztem szemeibe.-Na jó.-sóhajtottam.-Elmegyek hozok valami kaját.
-Rendben.-mosolygott,mint egy aranyos kislány.Nagyon édes volt.Felült a karjaim közül,és én elindultam kifelé az ajtón.
-Hé bátyó.-szólt utánnam.Én megfordultam,mire elmosolyodott.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is téged.-válaszoltam,majd kimentem a szobából.

Faith szemszöge:
      A fiúk elmentek vásárolni kaját,meg ilyensmiket.Mármint Lou,Zayn,Niall és Liam.Harryt ma még nem láttam..Bent laptopoztam a szobámban,és Ana-val beszélgettem kamerán.Borzasztóan hiányzik.Annyira,hogy azt nem lehet elképzelni.Nagyon szeretnék vele lenni.Ő mindent megért,és vele mindenről lehet beszélni.Nagyon szeretem.Ekkor valaki kopogott.
-Még beszélünk.-mondtam.-Hiányzol.-és mutattam neki egy szivet.
-Te is Hope!-és egy puszit küldött.Ekkor eltűnt a képernyőröl és nekem kihullt egy könnycsepp a szememből.Lehet,ha fura,hogy egy nap után hiányzik,de mi minden nap találkozunk,és öt éves korom óta ismerem.Megint kopogtak.
-Gyere.-mondtam és megtöröltem a szemem.
-Jó reggelt!-jött be Harry,és melegen mosolygott.Két pohár kakaó volt a kezében,aminek legbelül nagyon megörültem.
-Szia.-mondtam még mindig szomorúan.Ez neki feltünt mert az arcáról eltűnt a mosoly.
-Csak nem sirtál?-kérdezte megijedve.Lerakta a poharakat az éjjeli szekrényre és leült mellém.
-Jaj..én nem.Csak..nagyon hiányzik a legjobb barátnőm...Tudom,hogy csak egy napja nem láttam,de mi nagyon közel állunk egymáshoz..-szipogtam és öntöttem ki lelkemet.Mondandóm végére már nagy számra potyogtak könnyeim.Harry csak nézett fájdalmas arccal,majd kitárta karjait.
-Gyere ide hozzám,te kis butus.-mondta.Mire én odabújtam mellé és ő szorosan magához ölelt.Nagyon örültem,hogy van valaki,aki támogat.Mintha már sok ideje ismerném Harryt.Állát fejemre helyezte és kezével simogatott.
-Nem akarom,hogy szomorú légy..Ne sirj.-mondta mosolyogva,és finoman megcsipte az arcom.Erre elmosolyogtam magam.Jól esett a közelsége.
-Na látod,máris jobb!-nézett a szemembe.Az ő szeme nagyon szép,és amikor mosolyog gödröcskék vannak az arcán.
-Köszönöm.-mondtam,és megöleltem a nyakát.Ő kezeivel körbefonta a derekam és a vállamba bújt.
-Bármikor Faith.Még pár pillanatig igy maradtunk,majd Harry szólalt meg.
-Kérsz kakaót?-mutatott a poharak felé.-Neked is hoztam.-mosolygott.
-Persze.Imádom a kakaót!
-Te is?-kérdezte vidáman.-Pont olyan vagy mint Louis.Erre vigyorogtam egyet,majd beleittam a kakaóba.Láttam,ahogy Harry féloldalasan rám mosolyog,majd ő is inni kezdett.

Harry szemszöge:
          A fiúk mondták,hogy elmennek kaját venni,meg ilyenek.Én nem akartam menni.Inkább szerettem volna beszélni Faith-el.Nagyszerű.Megint egyedül mosolygok.Gondoltam csinálok magamnak és Faith-nek kakaót.Annyira szeretem,mindig ezt iszom.Amikor elkészültem elindultam Faith szobája felé.Kopogtam,mert nem szerettem volna rányitni,megijeszteni vagy ilyensmi.Hallottam,hogy beszél valakivel kamerán keresztül.Megvártam mig végez,majd ismét kopogtam.
-Gyere.-mondta.Mikor rátettem kezem a kilincsre,újra előjöttek a pillangóim.
-Jó reggelt!-léptem be a szobába,és máris jobb kedvem lett,amikor megpillantottam.De ekkor észrevettem,hogy valami nem stimmel.Faith a szemét törölgette,és megtörve ült az ágyon.A szivem szorult össze..
-Szia.-mondta szomorúan.A világon ez az eddigi legroszabb érzésem.Őt szomorúnak látni..Nem engedem,hogy ilyen állapotban legyen.
-Csak nem sirtál?-kérdeztem,és féltem a választol.A kakaót letettem és leültem mellé.Szeretem érezni,hogy a közelemben van.
-Jaj..én nem.Csak..nagyon hiányzik a legjobb barátnőm...Tudom,hogy csak egy napja nem láttam,de mi nagyon közel állunk egymáshoz..-mire Faith elmondott mindent,már sirt.Csak néztem rá és úgy érezte,meg kell akadályoznom,hogy rosszul érezze magát.Olyan aranyos volt,ahogy elmondta,hogy mennyire szoros a kapcsolatuk a barátnőjével.Faith érző lélek.Borzasztóan sajnáltam..
-Gyere ide hozzám,te kis butus.-mondtam.Mire felém kezdett közeledni,és hozzám bújt.Én magamhoz öleltem és azt éreztem,hogy soha nem akarom,hogy innen elmenjen.Örültem,hogy biztonságban tudhatom..a karjaim közt.Szegény,még mindig zaklatott volt,ezért fejére támasztottam ajkam,és simogatni kezdem a hátát.
-Nem akarom,hogy szomorú légy..Ne sirj.-vigasztaltam mosolyogva.Finoman megcsiptem puha arcát,mire elmosolyodott.Már én is jobban éreztem magam.
-Na látod,máris jobb!-néztem meseszép szemeibe.
-Köszönöm.-mondta,és megölelt.Talán ez esett a legjobban.Azt hiszem el is pirultam.Finom illata kényeztetett.Dereka köré helyeztem karomat,és úgy szoritottam magamhoz.Úgy éreztem szeretem őt.Nagyon.
-Bármikor Faith.-csak ennyit tudtam mondani.Még pár percig igy voltunk,majd megkérdeztem.
-Kérsz kakaót?Neked is hoztam.-mosolyogtam rá.
-Persze.Imádom a kakaót!-mondta kedvesen.
-Te is?-kérdeztem rá vidáman.-Pont olyan vagy mint Louis.-mondtam,mire elvigyorodott.Majd beleivott a pohárba.Én féloldalasan rámosolyogtam és inni kezdtem.
...Egész életemben hálát fogok adni azért,hogy megismerhettem.

7.Rész. (F.Hannának:)).)

                                      Ő más...

Az egyik ajtó a sok közül nyilni kezdett.Kiváncsi voltam,hogy a ma történtek után még mi jöhet.Ekkor kilépett az ajtón az utolsó bandatag,akivel még nem találkoztam.Harry,ha jól tudom.Amint kijött a szobából észrevettem,hogy egy tál volt a kezében,tele chips-el.Becsukta az ajtót és teljesen megfordult,igy szembe került velem.Megijedtem,mert amikor rám nézett elejtette a tálat és minden ami benne volt kiömlött.Harry gyorsan legugolt és elkezdte szedegetni a chips-et.Gondolkodás nélkül legugoltam mellé és segitettem neki.
-Faith vagyok.-mondtam és mosolyogtam.
-Harry.-mondta ő és megállt egy pillanatra.Láttam,hogy a szemeimbe nézett és mosolygott.Mikor felszedegettünk mindent,felálltunk és Harry megint csak bámult.
-Te vagy Louis unokatestvére nem?
-Hope Faith Tomlinson.-vigyorogtam.-Amúgy meg Niall,azt hitte,hogy én meg Lou házasok vagyunk.-erre Harry nevetett egy nagyot,majd én is csatlakoztam.Nagyon-nagyon helyes volt,meg kedves.De amiket Louis mesélt róla,azok a dolgok teljesen ellentétesek a mostani viselkedésével.Ekkor hallottuk,hogy a folyósó másik végéről jött valaki.Louis volt az.Mi mind ketten felé fordultunk.
-Sziasztok srácok!-mondta és egy fura pillantást vetett ránk,amit nem tudok elmagyarázni.
-Szia!-mondtuk egyszerre.
-Hát ti?Látom megismerkedtetek.-kérdezte Louis.Most pedig már mosolygott.Ezt nem értem.
-Öö,hát épp most jöttem akartam megkeresni a szobámat,de rájöttem,hogy nem tudom hol van.Útközben meg találkoztam Harryvel és segitettem neki felszedni a kaját,amit kiboritott.-mondtam.
-Értem.Akkor gyere,megmutatom hol a szobád!-Tette rá Louis a kezét a vállamra,és elindultunk tovább a folyosón.Éreztem,ahogy Harry utánunk néz.Egy kis idő múlva Louis megfogta egy ajtó kilincsét,és lassan lenyomta.
-Hölgyem,ime a lakosztálya!-mondta Louis mosolyogva.
-Te jó ég!Ez meseszép!-mondtam ujjongva.
-Hagylak hogy elkészülj holnapra.-suttogta Lou a fülembe és adott egy puszit a fejemre.Két perc elteltével még mindig ott álltam és az állam súrolta a földet.

Bementem,és a bőröndöm letámasztottam az ágy mellé.Leültem az ágy szélére és hátradőltem.Hosszú volt ez a nap,és főleg fárasztó...

Harry szemszöge:
        Már megint egy őrült éjszaka áldozata lettem.A másnaposság rossz,de a buli megérte.Azt hiszem megint ágyba vittem valami csajt,de mind egy,nem érdekel.Este az ágyban feküdtem és bámúltam a plafont és chips-et kajáltam.A fejem borzasztóan zúgott.Gondoltam kimegyek a konyhába,és beveszek agy fájdalomcsillapitót.Amikor kiléptem a szobámból és megfordultam megpillantottam egy gyönyörű lányt.Annyira szép volt,hogy azt elmondani nem lehet.A kék szeme vakitott,a mosolya meleg és kedves volt.Ő egy angyal..Én hülye,annyira bámultam,hogy még a tálat is elejtettem.Ilyen zavarban én még lány előtt nem voltam.Fura érzések keringtek a gyomromban,és hirtelen el is felejtkeztem a fejfájásomról.Zavartan legugoltam és elkezdtem szedegetni a chips-et.Ő is lehajolt és segitett nekem.Annyira aranyos volt..Elmondta,hogy ő Louis uncsitesója..A hangja simogatott,és én nem tudtam levenni róla a szemem.Ez azt hiszem feltünt neki,mert rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel,és elmosolyodott.Imádtam.Később megérkezett Louis,aminek nem igazán örültem.Szivesen maradtam volna meg Faith-el.Faith...annyira gyönyörű a neve is.Majd Louis-al elmentek és megnéztek a szobáját.Én utánuk néztem és akarva-akaratlanul mosolyogtam.
...
Kimentem a konyhába.A többi fiú meg a nappaliban ökörködött.Vagyis Zayn,Niall meg Liam.Lou biztosan a szobájában volt.Kinyitottam a konyhaszekrényt,elővettem valami bogyót,hogy csillapitsa a fejfájásom.Miután bevettem,még mindig mosolyogva csavartam be az üveg száját.Ekkor Niall szólitott meg.
-Hé Hazz!Felkeltél?
-Feeeel.-vigyorogtam.
-Min vigyorogsz úgy?Jó kedved van?-nevetett Niall.
-Ennyire látszik?-kérdeztem már én is nevetve.
-Na ja!Pedig még délután mindenkibe beleköttél,akármit csinált.
-Harry jól vagy?-kérdezte már Zayn is.És furán nézett rám.-Tiszta vörös az arcod..
-Talán lázas.-jött közelebb Liam,majd a homlokomra tapasztotta a kezét.
-Neeem.Nem hiszem.-mosolyogtam magam elé.
-Harry nekünk elmondhatod.,akármi történt.-mondta Liam.
-Srácok nincs semmi!-nevettem.-Semmi!
-Menj és pihenj le.Jót fog tenni!-nézett Zayn megint furán.
-Oké!Na akkor holnap tali.-indultam meg vidáman.Pár másodperc múlva Liam szólitott meg.
-Hazz!..megettük a Tac'Os-t.Nincs több.-mondta,és várta a rekcióm.
-Semmi gond,veszünk másat!-kacsintottam Liamnek.Mire leesett az álluk.Majd hátat forditottam és elmentem a szobám felé.Már csak annyit hallottam,hogy a három srác összesúgnak.
-Ezt nem értem.Nagyon nem értem!-ijedezett Zayn.-Harry ölne a taco-ért,és most mit csinált?..
-Gyerekek ez nekem magas.-tette fel a kezeit Niall.
-Haggyuk.Meglátjuk holnap hogy fog viselkedni.-mondta Liam és maga elé bambult.Én csak nevettem egyet magamban.
Fogalmam sincs mi lett velem.Egy lány még sosem váltott ki belőlem semmi ilyensmit.De nagyon jó ez az érzés.Pillangók a hasamban,csomó dolog a fejemben,a szivdobbanásaim néha kihagynak,néha felgyorsulnak.Ő egyáltalán nem olyan mint a többi egy éjszakás partnerem.Ő más...Ő az akit kerestem.
Úgy éreztem,nem birom ki,hogy ne lássam,ezért elhatároztam,hogy jó éjt kivánok neki.Odamentem a szobája elé.És rá vettem magam,hogy bekopogjak.Nagyszerű..megint zavart vagyok..Amikor kinyitotta,megint szembetaláltam magam azzal a gyönyörű kék szempárral.Egy szál hálóingben volt,és hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem tettszett amit látok.
-Szia Faith.-mondtam lassan és végig a szemébe néztem.
-Szia.-mosolygott kedvesen.Annyira szép.
-Csak..jó éjt szerettem volna kivánni neked.-mondtam,és szerintem tökre vörös lehettem,mert az arcomat forrónak éreztem.
-Értem.Neked is jó éjt..-mosolygott melegen.Majd még néztünk kicsit egymás szemébe és azután behajtotta az ajtót.
-Jó éjt..suttogtam magamban.És elkezdtem ugrándozni,mint valami kisgyerek.Befuttam a szobámba,becsuktam az ajtót,és rádőltem az ágyra.Megöleltem egy párnát és vigyorogtam egyedül,mint valami hülye.Gondolkozni kezdtem..
Úristen Harry,csaknem szerelmes lettél..méghozzá első látásra..méghozzá a legjobb haverod unokahúgába..

6.Rész

                               -Te és Louis házasok?..

Elsötétült minden,mert valaki észrevehetően eltakarta a szemem.Már szinte reflexből jött,hogy tapogassam meg a kezét.Hát elkezdtem.Közben hallottam Louis kuncogását.Hátraemeltem a kezem,hogy érjek hozzá,igy talán könnyebb lesz felismerni.De ő elhúzódott,igy nem értem el.Öt perc után elegem lett.Igy karba tettem a kezeim és durcizni kezdtem.
-Na jó ebből elegem van.-mondtam,tetetve,hogy haragszom.
-Na elég lesz Zayn.-röhögött Lou.
-Zayn?-nevettem már én is.Zayn elvette a szemem elől a kezeit,megforditott maga felé,és megölelt.Nagyon jól esett.Igaz még nem találkoztam azelőtt Zaynnel,de már igy elsőre is nagyon aranyos.
-Te vagy Hope Faith Tomlinson,ugye?-mosolygott Zayn.
-Igen te meg Zayn.
-Ráhibáztál!-nevetett Zayn.

Zayn szemszöge:
           Mivel mostanára Paul-nak(menedzser) köszönhetően kis szabadságnak nevezett időt kaptunk,Lou feldobta az ötletet,hogy menjünk el Los Angelesbe,mivel ott lakik az unokatesója,Faith. Mikor szomorúan elmesélte a történetet,miszerint kerek három éve nem látta,nagyon megsajnáltuk.Ekkor értettem meg,Louis mért volt ilyen rossz állapotban az elmúlt napokban.És nem értettem,hogy eddig erről mért nem tudtunk..
Amikor ide értünk LA-be egy gyönyörű hotelben szálltunk meg,azon belül egy gyönyörű lakosztályban.Louis másnap reggel elment Faith lakására,hogy hozza el.Megértem,hogy már nem birta nélküle.Én is egyre jobban várta,hogy megismerjem ezt,a Loui elmondása szerint,tökéletes lányt..Mikor megérkeztek és Faith nem figyelt,mögéje álltam és eltakartam kezemmel a szemeit.Majd mikor meguntuk a ,,játékot,, ,elengedtem és ő felém fordult.Ekkor döbbentem rá,én ilyen szép lányt sohasem láttam.Nem birtam ki,hogy meg ne öleljem..

Faith szemszöge:
         Mikor Zayn és én bemutatkoztunk egymásnak,Louis és ő leültettek egy fotelba,ha lehet ezt egyáltalán fotelnak nevezni.Én trónnak mondanám.Zayn és Lou annyira jófej srácok.Egyszer csak Zayn mondott valamilyen faviccet,ami Lounak és nekem két percre rá esett le.Erre mind hárman elkezdtünk röhögni.
-Mi olyan vicces gyerekek?!Halljátok,amúgy elfogyott a Taco és Harry meg fog öln....Heló széplány!Hope ugye?
-Igen,és Faith is,meg Tomlinson is.-mondtam,mire Zayn maga elé mosolygott.
-Én Niall vagyok!-nevetett a kis szőke.-Amúgy,te akkor most Louval házas vagy,vagy..
-Jaj nem!Nem!-nevettem.-Tudod én az unokatestvére vagyok.-mondtam,és Louisra néztem aki egy parnát nyomott az arcába,hogy ne lássuk,mennyire elvörösödött.Visszanéztem Niallre és rámosolyogtam.
-Jaj!Ezer meg ezer bocsi!Neked is tesó.-mondta Niall röhögve és vett egy újabb kanállal a Tac'Os zabpehelyből.Ami remélem zabpehely volt.Nem tudom de biztosan valamilyen kaja.Elmélkedésemből az zavart fel,hogy Louis egy párnát dobott Niallnek,mire az leverte a tálat és az egész Tac'Os kiborult a földre.
-Most pedig csendesedjünk el,és kezdjünk el imádkozni azért,hogy Harry ezt ne vegye észre.-tette össze Zayn a kezeit,és úgy tett mintha meditálna.Mi persze nevetni kezdtünk mind ezen.
-Haggyátok,majd én.-mondtam.Kimentem a konyhába,hogy hozzak feltörlőrongyot,meg seprűt.Eléggé nagy ez a lakosztály,de jó memóriámnak köszönhetően kezdem megjegyezni mi hol van.Mire visszaértem a srácokhoz,és kezdtem feltörölni azt a valamit,hangokat hallottunk egy szobából.
-Úristen srácok!Megint mit csináltatok?
-Neked is szia Liam!-mondta Zayn nevetve.
-Mi lett már megint?-röhögött mostmár Liam is.Erre Zayn és Lou Niallre mutatott.Ezt muszály volt megmosolyognom.
-És ez a gyönyörű lány meg Faith!-mutatott rám Zayn,mint egy kis gyerek.
-Bocs,Zayn!De helyesbitek.Ez a gyönyörű lány az unokahúgom.
-Jaj,elnézést.Modortalan voltam!Liam Payne vagyok!-mosolygott Liam.
-Hope Faith Tomlinson!Lehet szólitani,ahogy akarsz.Vagy Hope vagy Faith.-mosolyogtam Liamre,aki ezt viszonozta.
-Amúgy haggyátok,hogy ezt az egészet Faith takaritsa fel?-kérdezte Liam a srácoktól és kivette a kezemből a törlőeszközöket.

-Köszi Liam!-nevettem.
-Máskor is!-vigyorgott.Miután nagy nehezen a fiúk is odaálltak és feltakaritottuk az egészet még sokat beszélgettünk.A fiúk számtalan kérdést tettek fel nekem.Már most imádom őket.Teljesen olyanok voltak,mint ahogy Louis leirta őket nálunk.Mikor későre járt az idő és már csak ásitoztam,elhatároztam,hogy elmegyek lefeküdni.Félúton eszembe jutott,hogy nem tudom,melyik a szobám.Már egy hosszú folyosón voltam,ahol mindenütt csak ajtókat láttam.Jobbnak találtam,ha megfordulok,és megkérdem Lout,hogy melyik az enyém.Ahogy megfordultam,nyilni láttam az egyik ajtót a sok közül...

5.Rész

                        Because I need your love,
                             I need your time...

-Faith,azt szeretném kérni tőled..-ekkor megszólalt a telefonom.Mérgesen kaptam fel és közben átkozódtam magamban egy sort.Amikor megláttam Raymond képét a kijelzőn,unott fejjel kinyomtam.Louis csak elmosolyodott.
-Ez az a Raymond,aki mikor kicsik voltatok lehúzta neked a nadrágját,hogy...
-Igen Lou!-röhögtem.-Na de mondd már,mit akartál kérdezni!
-Szóval én azt szeretném tőled kérni,hogy gyere velem.Londonba.Persze először a szállodába,hogy pakoljunk össze,mármint én..-mondta Lou egy lélegzetvétellel,na meg elég zavart volt.Nem értettem.-Tudod,Faith,szükségem van a szeretetedre,az idődre,és rád is.Mint mikor kicsik voltunk ,és éjjel-nappal együtt voltunk.Ez alatt a három év alatt bontakozott ki igazán a hiányérzetem..-láttam Loun,hogy tényleg nem viccel.A mondókája végén potyogtak a könnyei.
-Jaj bátyó!Nehogy elkezdj nekem sirni most.Persze,hogy én is be szeretném pótolni az elvesztegetett időt,de tudod,hogy itt van anya és nagyon nem szeretném egyedül hagyni,ahogy téged sem..-mosolyogtam.
-Volna egy ötletem..-csillant fel Lou szeme.
-Na mi lenne az?-nevettem.Tudom én,hogy neki milyen ötletei szoktak lenni.
-Maradj itt egy pillanatra.-kacsintott,majd felszökött az ágyból  és a telefonjával együtt kiszaladt szobából..Boo Bear és az ő kirohanásai.Öt perc múlva nyilt az ajtó,és Louis lehuppant mellém,mint aki jól végezte dolgát.Én kérdően néztem rá.
-Na ez meg mi volt?-nevettem.Louis csak vigyorgott és visszaszámolt.
-Három..kettő..egy..-és ekkor anya robbant be a szobába mint egy rakéta.
-Gyerekek!Megyek Doncaster-be!!-visitott hangosan és borzasztó vidám volt.-Jay hivott,hogy holnap reggel induljak egy géppel,mert várnak!-áradozott.Mi nevettünk.Louis pedig csak önelégülten maga elé nézett.Egóból nincs hiány.
-Arra gondoltam,hogy ti is gyertek.Te is biztosan régen láttad anyukád.-mondta anya és leült az ágy szélére.
-Keresztanyu,nekünk más ötletünk volna.Mi lenne,ha Faith velem jönne Londonba,amig te Doncaster-ben vagy.Mindenki jól érezné magát.
-Igen.Be szeretnénk pótolni azt a három elvesztett évet.-vigyorogtam.Anya hosszan hallgatott minket és látszott rajta,hogy igazán átérzi azt,amit mondtunk.
-Igazatok van.-bólogatott anya.-Irány London!-kiáltott.Ilyenkor imádom anyát..-De előtte!Mit szolnátok egy finom vacsihoz?Az alatt is kibeszélhetnénk az utat meg mindent.
-Jöhet!-mondtuk egyszerre,amit meg is mosolyogtunk.
...
A vacsora alatt mindent megbeszéltünk.Az indulást,hogy miket vigyünk meg minden.Kiderült,hogy Louis teljes három hónapra akar ,,elrabolni,,.Ami egyenlő az egész nyári szünettel.Az elején nagy szemekkel bámultam Loura.De aztán nagyon megörültem.Persze anya majd rendszeresen látogat minket.Épp a szobámban pakoltam pink bőrőndömbe,hisz már alig egy óra van a szállodába indulásig,amikor kopogtak.
-Gyere!-fújtam ki a levegőt,amikor végeztem a pakolással.Lou lépett be.
-Bejöhetek?-kérdezte aranyosan.
-Már bent vagy édesem.-röhögtem.
-Igaz.-nevetett.-Na hogy állsz,csajszi?
-A pakolás megvan,már csak letusolok,hajat mosok és mehetünk is.
-Akkor jobb ha igyekszel,mert alig egy szűk óra áll rendelkezésedre.
-Máris Répakirályfi!-mondtam és bezárkóztam a fürdőbe.
-Én is szeretlek!-kiáltott kintről,amit igen megmosolyogtam.
...
Egy szál törülközőben léptem ki a fürdőből,amit nem tettem jól.Louis az ágyon ült útra készen és a telefonján ügyködött valamit.Én mit sem szólva elsétáltam előtte,és a szekrényem elé álltam.Éreztem és teljesen biztos voltam benne,hogy Louis bámul.És nem is kicsit..Amikor kiválasztottam a tetsző ruhadarabot,láttam,ahogy feláll és mögém sétál.
-De meg változtál..-suttogta,és a fejét nekidöjtötte a hátam felső részének.Ekkor megfordultam és belenéztem abba kék szemébe,amit kiskorunk óta imádok.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam majd adtam neki egy homlok puszit..

15 perc múlva immár felöltözve rohangáltam és ellenőrizgettem,hogy mindenem megvan-e.Hisz három hónap nem kis idő.Nem akartam túlöltözni.Minek kiöltözni Louis előtt?Úgy is tudtommal csak ketten leszünk.

Mikor sikeresen bepakoltunk,ideje volt elköszönni anyától.Már ő is javában készülődött,mert holnap reggel indul Doncaster-be.Anya a lelkünkre kötötte,hogy vigyázzunk egymásra,és hogy ne ,,rosszalkodjunk,,.
-Úristen keresztanyu!Unokatestvérek vagyunk!-mondta Lou röhögve.Beszálltunk a fehér autóba,és elindultunk.Las Vegas nagyon gyönyörű este.Imádom ezt a város és nehéz lesz három teljes hónapig itthagyni.Louval végigröhögtük és énekeltük az utat.Nagyon szeretek vele lenni.
Egyszerre az autó begördült egy hatalmas hotel parkolójába.
-Louis biztos,hogy ez az?-néztem nagyokat.

-Mondtam,hogy egy nagyobbacska hotelben szálltam meg.-kacsintott.
-Nagyobbacska.-suttogtam utána miközben a szemem is esett ki.


Amikor beléptünk a hotelba.Hát az leirhatatlan.Louis William Tomlinson.Az én unokatesóm ilyen tehetős lett,hogy ilyen hotelokban éljen?..Ez sokk.

-Ez gyönyörű..eszméletlen!-ájuldoztam,miközben a liften mentünk felfelé.
-Tudom.-vigyorgott.
-Louis én ezt már nem érdemlem meg..-hajtottam le a fejem.
-Nem Faith..Te sokkal többet érdemelsz.
...
A szobában újra éreztem az émelygést a csodálattól.Nem is egy,több szobás volt ez a lakosztály.Plusz még a konyha,fürdő..Leraktam a bőröndöm és csak néztem körbe-körbe.Végigjártam mindent.Lou csak nézett és mosolygott.miután megtettem felderitő túrámat,szembe álltam vele.
-Ez leirhatatlan...-mondtam már fáradtan,mert elég keső volt.Répafiú meg csak bámult rám..Egyszer csak láttam Louis arcáról lehervadni a mosolyt,ahogy mögém nézett.
-Lou!Hé!Most mi a baj?-nevettem.És nem kis meglepetésemre egyszerre elsötétült minden...

4.Rész

                                    Megijesztesz..




Amikor anya végre befejezte a kérdezősködést,elhatározta,hogy készit valami finomat nekünk ebédre és közben telefonon bészélt  Jay-el(Louis anyukája),és amint hallottam elégge jól szórakoztak.Louis-al felmentünk a szobámba és én lehuppantam az ágyra.Sokminden változott azóta,mióta utoljára itt voltunk..Lou sorra ment el a polcok előtt,nézte a képeket és posztereket.Nagyon felderült az arca,amikor magáról is látott egyet-egyet.
-Úú,szóval a rajongóm vagy?-fordult meg Louis és leguggolt szembe velem,az ágy mellé.
-Hát..lehet!-kuncogtam és kinyújtottam rá a nyelvem.
-Leharapom!-nevetett Lou,majd leült mellém az ágyra.
-És mesélj nekem a másik négy bandatagról is!-sikitottam el magam mint egy kis nyolc éves rajongó.
-Jólvan hugi!-röhögött Louis.-Mire vagy kiváncsi?
-Kezdd mondjuk Zayn-el!-vigyorogtam.


-Ó,Zayn!-mosolygott Lou.Azt mondják róla,túl komoly és,hogy nem talál a bandába.De szerintem ez egyáltalán nincs igy.Ha jobban megismered őt rájössz,hogy tud ő is olyan hülye gyerek lenni mint mi.-mondta Louis és bámult a semmibe mosolyogva.Látszott rajta,hogy nagyon szereti a bandát.Én csak úgy hallgattam,mint egy kis ovodás,akinek mesét mondanak.
-Na ki jön?-kérdezte az uncsitesóm.
-Liam!

-Liam igazi gentleman!-röhögött Louis.-És persze rá lehet a legjobban számitani,mindent meg lehet vele beszélni.És lehet ha ő szereti a legjobban a rajongóinkat.Mármint mi is igen,de ő jobban.Ha buliban berugunk,mindig ő visz haza minket.
-Úú!-mondtam.Lou meg nevetett.
-Na akkor mesélj Harry-ről!

-Hazz az én szerelmem!!-visitott Louis.Röhögtünk.-Harry tök bulis,nagyon jófej.Ő a legjobb barát a világon.Csak az a baj,hogy nagyon csajozós és általában nem törődik a lányok érzelmeivel..
-Ó értem.-bámultam magam elé.
-És akkor Niall!
-Igen,már nem is kellett mondanom!-mosolyogtam,majd neki dőltem Lounak és kényelmesen elhelyezkedtem.Ő csak mosolygott.

-Hát Niall a mi kiskutyánk..
-??
-Faith ne nézz igy!-röhögott.-Na azért a kutyánk,vagy hörcsögünk,vagy kismacskánk..vagy tengerimalacunk..vagy..
-Mert?-röhögtem most már én is.
-Mert mindig eszik,és mi szoktuk ,,táplálni,,.Néha Hazz ropikat dobál a szájába..De ezenkivül Niall nagyon rendes meg érző lélek.
-Aha.-mosolyogtam.
-Még volna valami...
-Mi?Ja,most te jössz!Na mesélj bátyó!
-Nem,nem az.Valami mást szeretnék mondani.-komorodott el Louis és a mosolya leszáradt az arcáról.
-Lou mondd már!Meg ijesztesz!-mondtam halkan de mégis idegesen.
-Faith,az van,hogy....

3.Rész

                                Ez nekem sok...

Az ajtó lassan nyilt és én teljesen lefagytam.Nem hallottam és nem is láttam semmit.Az ajtó teljesen kinyilt és én elhatároztam,hogy szembe nézek azzal aki ,,betört,, hozzánk..
Amikor kinyitottam szemeimet,teljesen végem lett.Louis,Louis állt előttem.A kifejezéstelen arcról hirtelen hatalmas mosolyra váltottam.Nem tudtam mit kezdjek magammal.Sirjak vagy nevessek.Nem érdekelt.Vettem egy nagy lendületet és Louisnak ugrottam.Ő felkapott és forogni kezdett velem.A menyországban éreztem magam.Sirtam és nevettem egyszerre,a gyomrom kavargott és reszkettem is.Lou mosolygott,és könnyeket vettem észre csillogni,abban a gyönyörű kék szemében.
-Szia Faith.Kicsi unokahúgom!-törte meg a csendet Louis.Csak azoknak engedem,hogy a második nevemen szólitsanak,akik nagyon fontosak.Még anyának sem engedem.De Loui,ő más.
-Szia.-csak ennyit tudtam kibökni a folytogató érzés miadt a gyomromban.Azt hiszem ilyen boldog még sosem voltam.Még egy kicsit dölingéltünk egymás ölelésében,majd mindkettem leültünk a padlóra és nevetni kezdtünk.

Nem mindennapi érzés,amikor az ember egy olyan valakivel találkozik,akit rég nem látott és nagyon szeret.
Ledobtam a táskám a földre és leültettem Louist.Kakaót csináltam magunknak.Imádom a kakaót,és Lou is.Kiskorunkban nagyit mindig arra kértük,hogy csináljon nekünk.Volt amikor kakaó-ivó-rejteghelyet épitettünk,és ott ittuk.Tudom,hülyeségnek hallatszik,de nekünk sokat jelentett.
Odaadtam Lounak a kakaót és láttam ahogy egy mosoly villan át az arcán.Leültem mellé,szembefordultam vele és a kakaómat fújtam.
-Annyira örülök,hogy látlak!-kiáltott fel egyszerre Louis.Mindig is a frászt hozta rám a kitöréseivel,de én igy szeretem őt.Én csak vállba boxoltam és nevetni kezdtünk.
-Mióta vagy itt Los Angeles-ben?Forditottam komolyra a szót miután le tudtunk állni.
-Nem is olyan rég.Tegnap este érkeztem meg és egy nagyobb hotelban szálltam meg.Nem akartalak téged és keresztanyut zavarni olyan későn(Louis anyu keresztfia).Persze meg meglepetést akartam okozni.-mondta Lou és belekortyolt a kakaóba.
-Hát az sikerült is!-nyújtogattam a nyelvem és ránéztem a telefonomra ami kisebb karcolásokkal megúszta,mert a földre esett,amikor a drága unokatesóm ,,betört,, hozzánk.
-Ezer bocsi az iPhone-ért,majd veszünk másat.
-Jaj,semmi gond.Kibirja.És milyen újra itt?-kérdeztem és a szemöldökömet kezdtem huzogatni,ami látszólag nem sikerült mert Lou nevetni kezdett.
-Nagyon felemelő,mintha újra magamra találtam volna.Azon kivül,hogy nagyon szép város,csupa kedves és udvarias ember lakja...
-Loui ez se nem interjú,se nem tájleirás.Na szóval milyen újra itt?
-Nagyon király!Kevinnek is tetszik!!-kiáltott Louis eltorzitott,női hangon.Röhögni kezdtem.
-Na igen.Ezt vártam.
...
Louissal égész nap videójátékoztunk,akárcsak régen.Minden emlék felelevenült.Rengeteget szórakoztunk,lelkiztünk és hülyéskedtünk.Tudom,hogy egy délután alatt nem lehet minden lemaradást behozni,de ez kezdetnek akkor is jó.Nagy bulink közepett az ajtó zára kattant és anya lépett be sok bevásárlócsomaggal és telefonnal a kezében.
-Pillanat Bob,mindjárt vissza hivlak!..Hope Faith Tomlinson!Mi ez a hangzavar?!Tudom én,hogy nehéz volt az utolsó nap,meg nehéz itthon egyedül de...-ekkor anya szava elakadt,mivel megfordult és meglátott minket.
-Úristen,Louis.Te vagy az?-lágyult el hirtelen anyu hangja és egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Nem!Én Elisa vagyok!-durcizott Louis női hangok közepett.-Persze hogy én vagyok!-váltotta le hangját.Megölelték egymást én meg vigyorogtam össze-vissza..Anyu sokáig elbeszélt Louissal.Az életéről,a többi bandatagról,a hirnévről..
Ma egy más Louist kaptam,mint aki elment.Egy újat.De mi még mindig azok a kis hülye hatévesek vagyunk ott legbelül,akik rég voltunk.

2.Rész

                      Átlagos hétköznap..nem,mégsem.



Péntek van.Nagyon örülök mert ez az utolsó nap idén a suliból.Végre.De persze ez nem tántorit el attól,hogy reggel az ágyamban lustizzak.Anya persze már lent sürög-forog.
-Kicsim!Gyere gyorsan!Ma van az utolsó nap a suliból,ezt még kibirod!
Kihúztam a párnám a fejem alól és belenyomtam az arcomba.Jólvan még egy nap.Na gyerünk Hope..Még bámultam kicsit a plafont,majd felálltam és beslattyogtam a fürdőszobába.Mikor elértem,hogy kissé jobb formába kerüljek,a szekrényem elé álltam és elkezdtem kutatni.Egy csőszárú farmerre esett a választásom,meg egy fehér pólóra,amin I LOVE CUPCAKE felirat szerepelt.Nem tudom mért,de tettszett.Lerohantam a lépcsőn,mert már késésben voltam.Ez az én tiszteletben tartandó szokásom.Felkaptam a táskám és beleléptem a fehér converse cipőmbe.Nyomtam anya arcára egy puszit,az iPhone-om beledugtam a hátsózsebembe és kiléptem az ajtón.Kint nagyon meleg volt,csak enyhén fújt a szél.Élőkaptam a fülhallgatóm és elkeztem hallgatni az egyik kedvenc számom.Szinte már ritmusra léptem amikor megpillantottam az iskolát.Igen,ez az a hely ahol a tanárok előszeretettel kinozzák a diákokat.A kapu felől megláttam érkezni a legjobb barátnőmet,kikaptam a fülest a fülemből.Vagyis csak ki akartam,mert az beakadt a hajamba.
-Szia Hope!-ölelt meg a barátnőm.-Na?Vártad már az utolsó napot?-mosolygott Ana,mivel igy hivják.
-El sem hiszed mennyire.Elegem van a folytonos tanulásból.Végre majd felszabadulhatunk kicsit.-kacsintottam.
Társalgásunkat az igazgatónő zavarta meg.
-Hölgyeim!Önök még itt?!Az osztályfőnöki órák rég kezdetüket vették!az igazgatónő tudniillik a leg ördögibb személy a világon.Az ötvenes éveiben jár,és nagyon mogorva.Mi inkább nem is feleltünk semmit,az osztály felé vettük az irányt.Kopogás nélkül léptünk be.Az osztályfőnök rendkivül jófej pasi és ezért nem is tartunk tőle.
-Áá,Hope,Ana!Gyertek foglaljatok helyet!-mosolygott Josh.Ő az osztályfőnök.-Na szóval,srácok!Remélem boldogan,és elégedetten zárjátok ezt az évet is.Voltak jó,boldog és kevésbé boldog pillanataink.De ne is húzzuk tovább az időt.Tudom,hogy mindannyian a az eredményeitekre vagytok kiváncsiak!Kezdjük az éltanulókkal...
Nagyon unalmas és szokványos volt Josh szövegelése de valahol legbelül mégis meghatott.Végül negyedik tanulóként végeztem.Mindig is szerettem tanulni de nem olyan makszimalista módon,mint ahogy egyesek.Érthetném ezt Ana-ra is,aki első tanuló révén(mint minden évben ezelőtt),most is kiáll az osztály elé és átveszi a dijat amit Josh szán neki.Előszeretettel  bámulom legjobb barátnőmet.Olyan ki okoska de mégis jól áll neki.Nézelődésemben Raymond dumált bele.Raymondról tudni kell,hogy egy beképzelt kis senki,aki minden idejét a saját szépitkezésével tölt és nagyon önimádó.Azt hiszi mindenki odavan érte.
-Hope!Szivi!Nincs kedved ma este egy kis rosszalkodáshoz valahol?-suttogta Ray,vagyis próbálta.
-Raymond,kérlek ne beszélgess!Hallgassuk végig Ana köszönőbeszédét.És amúgy is,az osztálytermen belül nincs rosszalkodás.-mondta az osztályfőnök és szerintem ő is tudta mire érti.Hát igen,Raymond ,,suttogása,,..
-Persze tanárúr.Nincs beszéd.-mondta Ray és örültem volna,ha többet nem szólit meg.Csalódnom kellett.
-Na szóval,mit szólsz?-kérdezte egy kacsintás közepett.
-Mond szivi!Mihez lenne kedved?!-suttogtam vissza lenézően.De izomagy nem értette az iróniát.
-Mondjuk egy kis filmnézéshez nálam,és utána csinálhatnánk valami mást is.-ekkor megköszörülte a torkát és én a szánalomtól majdnem elnevettem magam.Ekkor csöngettek.
-Álmodozz róla,szivem.-mondtam Raynek,majd felálltam és barátnőmhöz siettem.Én is gratuláltam neki,majd a többiekhez hasonlóan mi is mentünk kifelé az ajtón.Már csak annyit hallottam,ahogy Raymond rácsap a padra,és tudomásul veszi,hogy kis terve kudarcba fulladt.
A haza felé vezető úton Anaval sokat beszéltünk a terveinkről,amit a szünidőre szántunk.Fájt belegondolni,hogy előttem áll egy újabb vakáció,amikor nem láthatom Louist..Egy kis idő múlva a barátnőmmel elváltak útjaink,és én betértem az utcánkba.Az ajtó fele menet már a kulcsomat keresgéltem de amikor megálltam az ajtó előtt,bentről hangokat hallottam.Először csak a képzelődésre fogtam,mert ugye én is most jövök a suliból,fáradt is vagyok..De amikor már lépteket és  csoszogást hallottam,akkor már nem tudtam az agyamra fogni.Gondolkodni kezdtem.Anya lehet az?..Nem.Ő munkában van.Egyre jobban kezdtem félni.Előkaptam a telefonom és anyát pötyögtem bele.Amikor elkezdett kicsöngni a telefon,úgy éreztem figyelnek.Megfordultam saját magam körül,de senki nem volt az úton.Ekkor bentről kattant a zár és én elejtettem a telefonom.Az ajtó lassan és félelmetesen kezdett el nyilni...

Ő Raymond.

1.Rész

                                          Örökre

-Nézd,Hope.Az a felhő olyan,mint egy pillangó.Figyeld csak meg jól.

-Igazad van Loui,de inkább olyan mint egy paci.Látod?Ott a négy lába is,meg a sörénye..
-Nem is.Ennek három lába van...Tudod mit jelent ez?
-Nem Loui.
-Azt jelenti,hogy ez nem paci,hanem hatalmas szörnyeteg ami mindjárt bekap!Gyere ide Hope!Hadd egyelek meg!
-Ááá,nee!Ez csikiz!!Megkérem a szörnyedet,hogy téged egyen meg!A fiúk rosszak!
-Nem is.Csak szeretik bosszantani a lányokat.
-Honnan tudod ezt?Csak hat éves vagy,Loui.
-Hát..tudom és ennyi.
-Értem...Nézd!Ott az a felhő!Mintha két kisgyerek szaladna egymás után.Jó barátok lehetnek..mint mi is.De Loui,mi az a barátság?
-Nem tudom,de valami jó dolog lehet.És olyanja mindenkinek van azt hiszem.
-És mi ugye örökre barátok maradunk?
-Örökre,Hope.




..Az életem gyökeresen megváltozott.Hogy jó vagy rossz irányba?Vegyes.Apa 7 éves koromban elment miután kigyógyultam egy szörnyű betegségből.Csak annyit mondott hogy vakációra megy és sok idő múlva jön vissza.Persze már rájöttem,hogy ez a sok idő egyenlő az örökkévalósággal.Apám elment és nem jön vissza.
  Szerencse,hogy az élet egy olyan anyával áldott meg,aki mindennél jobban szeret,óv és igyekszik mindent megadni nekem.Olyan nekem mint egy jó barátnő.Mindent megbeszélünk és mindig meghallgat.Nagyon szeretem.Ő a családom....kivéve..még van valaki.Az unokatestvérem.Nagyon hosszú ideje nem láttam,ha jól számolok pontosan három éve.Mindig  mellettem volt,akkor is,amikor mindenki más itthagyott.Mellettem volt amikor rákos voltam,amikor szomorú és amikor boldog.Sokszor éreztem többet,mint barátság,de észrevettem,hogy szerelem helyett egy örökreszóló barátság alakult ki,amit három éve nem ápolunk.Pedig,mikor kicsik voltunk,azt igérte örökre barátok maradunk.Remélem egy nap újra láthatom.
  Hope Faith Tomlinson vagyok.16 éves.A One Direction egyik bandatagjának unokatestvére,és csak azt kivánom,hogy egy nap újra Louis elé állhassak..