3.Rész

                                Ez nekem sok...

Az ajtó lassan nyilt és én teljesen lefagytam.Nem hallottam és nem is láttam semmit.Az ajtó teljesen kinyilt és én elhatároztam,hogy szembe nézek azzal aki ,,betört,, hozzánk..
Amikor kinyitottam szemeimet,teljesen végem lett.Louis,Louis állt előttem.A kifejezéstelen arcról hirtelen hatalmas mosolyra váltottam.Nem tudtam mit kezdjek magammal.Sirjak vagy nevessek.Nem érdekelt.Vettem egy nagy lendületet és Louisnak ugrottam.Ő felkapott és forogni kezdett velem.A menyországban éreztem magam.Sirtam és nevettem egyszerre,a gyomrom kavargott és reszkettem is.Lou mosolygott,és könnyeket vettem észre csillogni,abban a gyönyörű kék szemében.
-Szia Faith.Kicsi unokahúgom!-törte meg a csendet Louis.Csak azoknak engedem,hogy a második nevemen szólitsanak,akik nagyon fontosak.Még anyának sem engedem.De Loui,ő más.
-Szia.-csak ennyit tudtam kibökni a folytogató érzés miadt a gyomromban.Azt hiszem ilyen boldog még sosem voltam.Még egy kicsit dölingéltünk egymás ölelésében,majd mindkettem leültünk a padlóra és nevetni kezdtünk.

Nem mindennapi érzés,amikor az ember egy olyan valakivel találkozik,akit rég nem látott és nagyon szeret.
Ledobtam a táskám a földre és leültettem Louist.Kakaót csináltam magunknak.Imádom a kakaót,és Lou is.Kiskorunkban nagyit mindig arra kértük,hogy csináljon nekünk.Volt amikor kakaó-ivó-rejteghelyet épitettünk,és ott ittuk.Tudom,hülyeségnek hallatszik,de nekünk sokat jelentett.
Odaadtam Lounak a kakaót és láttam ahogy egy mosoly villan át az arcán.Leültem mellé,szembefordultam vele és a kakaómat fújtam.
-Annyira örülök,hogy látlak!-kiáltott fel egyszerre Louis.Mindig is a frászt hozta rám a kitöréseivel,de én igy szeretem őt.Én csak vállba boxoltam és nevetni kezdtünk.
-Mióta vagy itt Los Angeles-ben?Forditottam komolyra a szót miután le tudtunk állni.
-Nem is olyan rég.Tegnap este érkeztem meg és egy nagyobb hotelban szálltam meg.Nem akartalak téged és keresztanyut zavarni olyan későn(Louis anyu keresztfia).Persze meg meglepetést akartam okozni.-mondta Lou és belekortyolt a kakaóba.
-Hát az sikerült is!-nyújtogattam a nyelvem és ránéztem a telefonomra ami kisebb karcolásokkal megúszta,mert a földre esett,amikor a drága unokatesóm ,,betört,, hozzánk.
-Ezer bocsi az iPhone-ért,majd veszünk másat.
-Jaj,semmi gond.Kibirja.És milyen újra itt?-kérdeztem és a szemöldökömet kezdtem huzogatni,ami látszólag nem sikerült mert Lou nevetni kezdett.
-Nagyon felemelő,mintha újra magamra találtam volna.Azon kivül,hogy nagyon szép város,csupa kedves és udvarias ember lakja...
-Loui ez se nem interjú,se nem tájleirás.Na szóval milyen újra itt?
-Nagyon király!Kevinnek is tetszik!!-kiáltott Louis eltorzitott,női hangon.Röhögni kezdtem.
-Na igen.Ezt vártam.
...
Louissal égész nap videójátékoztunk,akárcsak régen.Minden emlék felelevenült.Rengeteget szórakoztunk,lelkiztünk és hülyéskedtünk.Tudom,hogy egy délután alatt nem lehet minden lemaradást behozni,de ez kezdetnek akkor is jó.Nagy bulink közepett az ajtó zára kattant és anya lépett be sok bevásárlócsomaggal és telefonnal a kezében.
-Pillanat Bob,mindjárt vissza hivlak!..Hope Faith Tomlinson!Mi ez a hangzavar?!Tudom én,hogy nehéz volt az utolsó nap,meg nehéz itthon egyedül de...-ekkor anya szava elakadt,mivel megfordult és meglátott minket.
-Úristen,Louis.Te vagy az?-lágyult el hirtelen anyu hangja és egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Nem!Én Elisa vagyok!-durcizott Louis női hangok közepett.-Persze hogy én vagyok!-váltotta le hangját.Megölelték egymást én meg vigyorogtam össze-vissza..Anyu sokáig elbeszélt Louissal.Az életéről,a többi bandatagról,a hirnévről..
Ma egy más Louist kaptam,mint aki elment.Egy újat.De mi még mindig azok a kis hülye hatévesek vagyunk ott legbelül,akik rég voltunk.