5.Rész

                        Because I need your love,
                             I need your time...

-Faith,azt szeretném kérni tőled..-ekkor megszólalt a telefonom.Mérgesen kaptam fel és közben átkozódtam magamban egy sort.Amikor megláttam Raymond képét a kijelzőn,unott fejjel kinyomtam.Louis csak elmosolyodott.
-Ez az a Raymond,aki mikor kicsik voltatok lehúzta neked a nadrágját,hogy...
-Igen Lou!-röhögtem.-Na de mondd már,mit akartál kérdezni!
-Szóval én azt szeretném tőled kérni,hogy gyere velem.Londonba.Persze először a szállodába,hogy pakoljunk össze,mármint én..-mondta Lou egy lélegzetvétellel,na meg elég zavart volt.Nem értettem.-Tudod,Faith,szükségem van a szeretetedre,az idődre,és rád is.Mint mikor kicsik voltunk ,és éjjel-nappal együtt voltunk.Ez alatt a három év alatt bontakozott ki igazán a hiányérzetem..-láttam Loun,hogy tényleg nem viccel.A mondókája végén potyogtak a könnyei.
-Jaj bátyó!Nehogy elkezdj nekem sirni most.Persze,hogy én is be szeretném pótolni az elvesztegetett időt,de tudod,hogy itt van anya és nagyon nem szeretném egyedül hagyni,ahogy téged sem..-mosolyogtam.
-Volna egy ötletem..-csillant fel Lou szeme.
-Na mi lenne az?-nevettem.Tudom én,hogy neki milyen ötletei szoktak lenni.
-Maradj itt egy pillanatra.-kacsintott,majd felszökött az ágyból  és a telefonjával együtt kiszaladt szobából..Boo Bear és az ő kirohanásai.Öt perc múlva nyilt az ajtó,és Louis lehuppant mellém,mint aki jól végezte dolgát.Én kérdően néztem rá.
-Na ez meg mi volt?-nevettem.Louis csak vigyorgott és visszaszámolt.
-Három..kettő..egy..-és ekkor anya robbant be a szobába mint egy rakéta.
-Gyerekek!Megyek Doncaster-be!!-visitott hangosan és borzasztó vidám volt.-Jay hivott,hogy holnap reggel induljak egy géppel,mert várnak!-áradozott.Mi nevettünk.Louis pedig csak önelégülten maga elé nézett.Egóból nincs hiány.
-Arra gondoltam,hogy ti is gyertek.Te is biztosan régen láttad anyukád.-mondta anya és leült az ágy szélére.
-Keresztanyu,nekünk más ötletünk volna.Mi lenne,ha Faith velem jönne Londonba,amig te Doncaster-ben vagy.Mindenki jól érezné magát.
-Igen.Be szeretnénk pótolni azt a három elvesztett évet.-vigyorogtam.Anya hosszan hallgatott minket és látszott rajta,hogy igazán átérzi azt,amit mondtunk.
-Igazatok van.-bólogatott anya.-Irány London!-kiáltott.Ilyenkor imádom anyát..-De előtte!Mit szolnátok egy finom vacsihoz?Az alatt is kibeszélhetnénk az utat meg mindent.
-Jöhet!-mondtuk egyszerre,amit meg is mosolyogtunk.
...
A vacsora alatt mindent megbeszéltünk.Az indulást,hogy miket vigyünk meg minden.Kiderült,hogy Louis teljes három hónapra akar ,,elrabolni,,.Ami egyenlő az egész nyári szünettel.Az elején nagy szemekkel bámultam Loura.De aztán nagyon megörültem.Persze anya majd rendszeresen látogat minket.Épp a szobámban pakoltam pink bőrőndömbe,hisz már alig egy óra van a szállodába indulásig,amikor kopogtak.
-Gyere!-fújtam ki a levegőt,amikor végeztem a pakolással.Lou lépett be.
-Bejöhetek?-kérdezte aranyosan.
-Már bent vagy édesem.-röhögtem.
-Igaz.-nevetett.-Na hogy állsz,csajszi?
-A pakolás megvan,már csak letusolok,hajat mosok és mehetünk is.
-Akkor jobb ha igyekszel,mert alig egy szűk óra áll rendelkezésedre.
-Máris Répakirályfi!-mondtam és bezárkóztam a fürdőbe.
-Én is szeretlek!-kiáltott kintről,amit igen megmosolyogtam.
...
Egy szál törülközőben léptem ki a fürdőből,amit nem tettem jól.Louis az ágyon ült útra készen és a telefonján ügyködött valamit.Én mit sem szólva elsétáltam előtte,és a szekrényem elé álltam.Éreztem és teljesen biztos voltam benne,hogy Louis bámul.És nem is kicsit..Amikor kiválasztottam a tetsző ruhadarabot,láttam,ahogy feláll és mögém sétál.
-De meg változtál..-suttogta,és a fejét nekidöjtötte a hátam felső részének.Ekkor megfordultam és belenéztem abba kék szemébe,amit kiskorunk óta imádok.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam majd adtam neki egy homlok puszit..

15 perc múlva immár felöltözve rohangáltam és ellenőrizgettem,hogy mindenem megvan-e.Hisz három hónap nem kis idő.Nem akartam túlöltözni.Minek kiöltözni Louis előtt?Úgy is tudtommal csak ketten leszünk.

Mikor sikeresen bepakoltunk,ideje volt elköszönni anyától.Már ő is javában készülődött,mert holnap reggel indul Doncaster-be.Anya a lelkünkre kötötte,hogy vigyázzunk egymásra,és hogy ne ,,rosszalkodjunk,,.
-Úristen keresztanyu!Unokatestvérek vagyunk!-mondta Lou röhögve.Beszálltunk a fehér autóba,és elindultunk.Las Vegas nagyon gyönyörű este.Imádom ezt a város és nehéz lesz három teljes hónapig itthagyni.Louval végigröhögtük és énekeltük az utat.Nagyon szeretek vele lenni.
Egyszerre az autó begördült egy hatalmas hotel parkolójába.
-Louis biztos,hogy ez az?-néztem nagyokat.

-Mondtam,hogy egy nagyobbacska hotelben szálltam meg.-kacsintott.
-Nagyobbacska.-suttogtam utána miközben a szemem is esett ki.


Amikor beléptünk a hotelba.Hát az leirhatatlan.Louis William Tomlinson.Az én unokatesóm ilyen tehetős lett,hogy ilyen hotelokban éljen?..Ez sokk.

-Ez gyönyörű..eszméletlen!-ájuldoztam,miközben a liften mentünk felfelé.
-Tudom.-vigyorgott.
-Louis én ezt már nem érdemlem meg..-hajtottam le a fejem.
-Nem Faith..Te sokkal többet érdemelsz.
...
A szobában újra éreztem az émelygést a csodálattól.Nem is egy,több szobás volt ez a lakosztály.Plusz még a konyha,fürdő..Leraktam a bőröndöm és csak néztem körbe-körbe.Végigjártam mindent.Lou csak nézett és mosolygott.miután megtettem felderitő túrámat,szembe álltam vele.
-Ez leirhatatlan...-mondtam már fáradtan,mert elég keső volt.Répafiú meg csak bámult rám..Egyszer csak láttam Louis arcáról lehervadni a mosolyt,ahogy mögém nézett.
-Lou!Hé!Most mi a baj?-nevettem.És nem kis meglepetésemre egyszerre elsötétült minden...