19.Rész

                                          -Harry!Ne!

Ahogy Harry a lap felé ment,kirázott a hideg.Kinyitottam a szám,hogy valahogy akadályozzam meg,de nem ment.Hagytam,hogy úgy legyen,ahogy a fentiek akarják.Összeszoritottam a szemem.Harry aranyosan leguggolt,mint egy kisfiú,aki csak segiteni akar.Ahogy felemelte a papirt,tudatán kivűl megforditotta és olvasni kezdte.Mikor feleszmélt,Harry hirtelen felkapta a fejét,majd felállt.
-Jaj,nem akartam elolvasni,csak..-ekkor zavartan összehúzta szemöldökét,és újra böngészni kezdte a levelet..
-Hogy mi?!-emelte fel a hangját.-Szivem Szép Gyönyörűsége?!Eltávolitottam ezt a két gyökeret?Raymond?!..-nézett fel Harry.Meg akartam szólalni,de nem hagyta.
-Faith,mért nem szoltál erről?!Hm?-jött közelebb.
-Azt hittem,nem lényeges...-süttem le a szemem.
-És,hogy kerül ez Louishoz?Csak én nem tudtam erről?!
-Nem Harry..-húztam ki magam.-Amúgy is Ray már biztosan nincs a közelben.Nem kell miatta idegeskedni..
-Te még véded?!Hisz te mondtad,hogy félsz,hogy megint megkeres!Ezt akarod?!
-Nem,de...-nem tudtam befejezni,mert Harry kiviharzott a teremből.Legszivesebben orditottam volna egyet,de nem jött ki hang..

Louis szemszöge:
       Köszönöm!-mosolyogtam a pénztárosra a büfében,majd indultam vissza Faith-ékhez.Faith-hez,meg Harryhez.Olyan folytogató érzés őket együtt látni,de mégis egy fajta melegség fog el..jól állnak egymásnak,és találnak is.

De valahogy egyben fáj is valami..Nem tudom hova tenni az érzéseimet..Gondolkodásomban kiabálás,és ajtó csapódás zavart meg.Harry jött ki Faith szobájából,arca mindent elárult.Eléggé megijedtem.
-Hé,haver!Merre?-álltam eléje.
-Elintézem,azt a gazembert!-tolt el Harry,mire elejtettem az üveget.Harry mindvégig maga elé bámult,nem nézett a szemembe.
-Ne csinálj semmi meggondolatlanságot!-mondtam,és a viz után nyúltam.Harry hirtelen megállt,és megfordult.
-Ne hidd azt,hogy megállithatsz Louis!Mert nem fogsz!-mondta idegesen,és egy lapot nyújtott át.Raymond levele volt az.Lehet,hogy kiesett a zsebemből,még mielőtt megmutathattam volna Harrynek.Amikor megláttam,hirtelen harag öntött el.Eszembe jutott minden,amit az az alak csinált Faith-el.Nem csak most,hanem még évekkel ezelőtt is.Elvettem a lapot Harrytől,majd eldobtam.
-Hol van most Raymond?-kérdeztem.Harry elismerően rámnézett,majd elindult.Leraktam az üveget egy asztalra,és Hazza után siettem.

Faith szemszöge:
             Nagyon ideges voltam.Harry miután kiviharzott a szobából,szó szerint minden megfordult az agyamban.Mit fog most tenni?..Nagyon ideges volt.A takarót szorongattam,amikor belépett Ana.Nem olyan volt az arca mint általában,de mégis örültem,hogy itt van.
-Szia Ana!-mondtam,és próbáltam leplezni csalódottságomat.
-Heló csajszi!-csukta be az ajtót,majd leült a székre.Arra a székre,ahol eddig Harry ült.-Mi a baja Harrynek?-kérdezte.-Mit mondtál neki?
-Én semmit!-csattantam fel.-Megtalálta a levelet..
-Azért volt olyan mérges.Azt hiszem még a korházat is elhagyta.Ennek nagyon nem lesz jó vége..
-Rájöttem!-igazitottam meg a hajam.Ekkor eszembe jutott,hogy Louis még mindig nem jött vissza.Rossz érzésem volt.
-Louis?-kérdeztem kétségbeesve.
-Ezt el is felejtettem mondani.Láttam a folyosó végén őket beszélni..-nagyot nyeltem.-de nem hallottam mit mondanak.Csak azt láttam,hogy Louis is ingerült lett,és aztán Harryvel együtt elmentek.-vont vállat.Úgy éreztem közbe kell avatkoznom.Ledobtam magamról a takarót.
-Figyelj Ana.Most azonnal meg kell keresnünk őket!-álltam fel lassan,mert a sebeim nagyon fájtak.A kezemhez kaptam.
-De hát csak egy napja vagy bent,és már este is van..-állt fel Ana.-És gyenge is vagy.Ilyen állapotban nem engedlek el innen.-állt az ajtó elé és karba tette kezeit.A fülem mögé tettem a hajam.Erről Harry érintése jutott eszembe..
-Velem vagy,vagy nem?!-néztem rá durcásan.Ana még egy kis ideig a szemembe nézett,majd felemelte kezeit.
-Megadom magam...-erre elmosolyodtam,és összeszedtem a cuccaim.Nagyon kevés volt,mivel tudtomon kivül kerültem ide.A legfontosabb dolgaimat Ana hozta el.Ez alatt értem a táskámat,és váltóruhát.
-A többiek?-kérdeztem,miközben körbenéztem a szobában.Semmit nem szeretnék itt hagyni.
-Haza mentek.Még összeszedik a cuccokat a hotelból,mivel holnap már a One Direction házba megyünk..
-Végre egy jó hir..-nyitottam ki az ajtót.A folyósón szembe jött velünk az orvos.
-Te jössz..-súgta oda Ana.Lélekben biztam benne,hogy meg tudom győzni az orvost.
-Jó estét!-vetettem az orvosra a legmeggyőzőbb mosolyomat.
-Jó estét!Mrs.Styles,ugye?-erre a kérdésre nagyot néztem.Ana halkan elnevette magát.
-Neem..-tettem magam elé az újjam.-Mrs.Tomlinson.-mosolyogtam,de ekkor jöttem rá,hogy mit is mondtam.
-Óó..,értem.-kezdett bele az orvos.-hülyén éreztem magam.
-Nem,doktor úr,súlyos tévedés..-nevettem kinosan.-Ő csak a...mindegy is.-azt hiszem a Tomlinson név miatt még sokszor meg fogok bokrosodni.-Azt szeretném kérni öntől,hogy engedje meg,hogy már ma elmehessek.-Az orvos sokáig töprengett,majd elmosolyodott.
-Nos,Mrs.Styles...
-Tomlinson.-mormogtam.
-Elnézést Mrs.Tomlinson.Csak azzal a feltétellel mehet el,ha bejön az nővérhez,hogy ezekre a csúnya sebekre kötést tegyünk.
-Rendben.-nevettem.Majd Anaval elindultunk az orvos után.A művelet eléggé fájt,de kibirtam.Elindultunk kifelé a korházból.A folyosó végén megláttam egy asztalon egy ásványvizet.Elszorult a szivem,és csak arra gondoltam,hogy meg kell találnom Harryt meg Louist..

Louis szemszöge:
          Ahogy mentünk az úton,csak azon kattogott az agyam,hogy megkeressem Raymondot,és megbosszúljak mindent.Harry komor,kifejezéstelen arccal ment mellettem.
-A föld alól is,de megkeresem..-mormolta Harry.Nem tudtam mit mondani.Megvakartam a tarkóm,én is el akartam intézni Rayt,de annyira nem voltam határozott,mint Hazza.
-A föld alá azért nem kell menned.......gyökér!-hallottunk meg egy hangot a zsákutcából,amit pont most hagytunk el.Hirtelen megfordultunk.Ott volt Raymond,nekitámaszkodva a falnak,és egy ronda vigyor ült az arcán.
-Raymond,ha nem tévedek!-mondta Harry.Ilyen dühösnek még sosem láttam.
-Ki más?!-röhögött.-Emlékezhetnél rám.Már csak azért is,mert imádom a kis barátnődet jól magamhoz szoritani.-mondta undoritóan,és nagyon megnyomta,a szoritani szót.Legszivesebben neki álltam volna,de nem tettem.Nem akartam a cimlapon szerepelni verekedés miatt.Harry viszont nem tudta megállni.
-Te féreg!-mondta,és elindult Ray felé.Nem engedhetem,hogy bajba kerüljön.Soha nem hagyhatom cserben a legjobb barátomat.Lefogtam Harryt,majd nyugtattam.
-Harry,állj le!Okosabb vagy te ennél!Ne dőlj be neki!

-Sajnálom haver,de nem!Engem megalázhat,de Faith-et nem!-Harry eltolt,és elindult Raymond felé.Épp a kezét emelte,amikor kiáltást hallottunk:
-Harry!Ne!

Faith szemszöge:
         Vagy ötször körbejártuk ezt a környéket.Mivel még nem voltunk Londonban,nehéz volt meg találni Harryéket.Féltem..féltettem Harryt.Nem akarom,hogy baja essen.Ordibálást hallottunk.Amikor meghallottam Harry hangját,meginogtam.
-Gyere!-húzott Ana.Akaratlanul,de engedelmeskedtem.Egy sikátorba értünk.Kirázott a hideg a helytől..Megpillantottam,ahogy Harry ott áll,Raymonddal szemben.Sirni kezdtem.Elbújtunk egy doboz rakás mögé,de alig birtam.Louis próbálta lecsillapitani Harryt,de nem ment.Mikor Harry Ray felé ment,és kezet felemelte,megrémültem.
-Ana,ezt nem nézem tovább!-suttogtam félhangosan.
-Nem,Faith!Itt fogsz maradni!
-Nem!-mondtam,és kibontakoztam a szoritásából.Kiléptem a lámpa fényébe,de megcsúsztam.A derekam rettenetesen fájni kezdett.Ne már..még a sebeim is..Harry meglenditette a karját.Erre reflexből,kiáltottam egyet.
-Harry!Ne!-orditottam torkom szakadtából.Csak ennyit tudtam mondani.Harry hirtelen leengedte a kezét,és megfordult.A szeme szikrákat szórt,de mikor meglátott,könnyeket véltem felfedezni smaragd zöld szemében...