16.Rész

                                   I miss you already...

Amikor a férfi közölte velünk,hogy valaki kihúzatta Harryt és Lout,lefagytam.Ki akarhatja,hogy ne legyenek velünk?!Nagyon fura volt.A recepciós még mindig kifejezéstelen arccal bámult.Idegesitett.Kezdtünk kérdezgetni a férfit.
-De ez lehetséges,azok után,miután felirták őket?-emelte fel a hangját Zayn.
-Persze,uram.
-Akkor én most visszairatom!
-Az már bonyolúltabb müvelet.
-És mért is?-kérdeztem.
-Túl unalmas lenne az önöknek.Hosszú folyamat.-mondta a férfi flegmán.
-Van időnk.-mondta Niall,és rákönyökölt az asztalra.
-Az első és legfontosabb dolog,hogy előtte sok idővel be kell jelentkezni...-kezdett bele.Tehát az a valaki,tudta,hogy ide jövünk.Dehát csak Paul tudhatott róla,ő pedig nem csinál ilyet.A recepciós elmondott mindent,és mi csak néztünk.Nem modhattunk kifogásokat.Fél szemmel Harryre pillantottam.

A srácok próbálták vigasztalni.Ugyanakkor Louis sem volt valami boldog.

                 

-Na jó srácok,menjünk.-mondta Liam,majd leültünk egy közeli asztalhoz.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Harry,és megigazitotta a haját.Mérgesen is nagyon aranyos.
-Fúú srácok,nem tudom.-mondta Liam és bámult valahova a távolba.
-Louis,Harry!Szökjetek fel a lakosztályba!-pattant fel Niall a ,,jó ötlete,, hatására,mire a recepciós ránk hunyorgott.
-Niall ezt te sem gondolod komolyan..-mondta Zayn,és Niall leült.
-Ti felmentek,és alszotok.Pihenjétek ki magatok.-mondta Louis.-Mi pedig itt elleszünk valahogy,mert tuti,hogy nem engednek fel.-nézett Lou Harryre,aki bólintott egyet.
-Nem maradhattok itt lent.-mondtam,és elhúztam a szám szélét.-Én igy nem tudnék nyugodtan aludni..
-De édi vagy..,de nem tudunk mást mit csinálni..-mosolygott Harry.Majd Louis is biztatóan rámnézett.

-Igen Faith.Menjetek nyugodtan.
-De csak ha tényleg akarjátok.-mondta Ana.
-Pesze.
-Akkor gyertek srácok..-majd felemeltük csomagjainkat,és elindultunk a szobáink felé.Visszapillantottam a srácokra,akik egymás előtt ültek szótlanul.Nem akarom őket igy itthagyni.De ha ők akarják,nekem jó.Beléptünk a hatalmas liftbe a csomagjainkkal együtt.
-Ez igy nem lesz jó.-mondtam halkan.
-Semmi baj Faith.Nem lesz velük semmi.-fogta meg a vállam Ana.
-Ha te mondod...-sóhajtottam egy nagyot.-De ki lehet az,aki letöröltette őket?
-Ki tudja...-vont vállat Ana.Majd megszólalt egy hang,ami jelezte,hogy megérkeztünk.Egy csodaszép lakosztályt kaptunk,akárcsak LA-ben.Mindenkinek volt külön szobája,és el is foglaltuk.Bementem a szobámba,de nem pakoltam ki.nem volt erőm.Ledőltem az ágyra,és lehunytam a szemem.Nem akartam senkivel sem beszélni.Borzasztó hiányérzetem volt.Hiányzott Louis is meg minden,hisz az unokatestvérem,de legfőképpen Harry..Olyan rossz nélküle.Hiányzik a jelenléte,az érintése,a nézése,a mosolya.Sőt,a csókja is.Nem,igy nem tudok aludni.Felpattantam,mert elhatároztam,hogy lemegyek hozzájuk.Mivel éjjel volt,és hideg,átöltöztem valami melegebb ruhába.A bőröndömböl kikaptam egy fekete nadrágot,és a kedvenc pulcsimat.

Már nyitottam az ajtót,amikor eszembe jutott,hogy a telefonom az éjjeli szekrényre tettem,és ott maradt.Visszaszaladtam érte,de amikor megfogtam,megláttam,hogy egy levél-féleség van mellette.Leültem az ágy szélére,és a kezembe kaptam.

Gyorsan böngészni kezdtem.
        ,,Szia Szivem Szép Gyönyörüsége,Faith!-hát ettől a nyálas mondattól máris végem volt.És a nevem honnan tudja?!-Remélem jó érzed magad Londonban.Nekem is tetszik.Itt vagyok,mivel utánad jöttem.Amúgy,ne félj.Majd lesz lehetőséged megköszönni nekem,hogy azt a két gyökeret eltávolitottam a közeledből.Nagyon szivesen Drágám!Sok-sok puszi!
          Hamarosan találkozunk!,,-Mire elolvastam a levelet,rosszul lettem.Ki lehet ez?Miatta nem lehetnek itt Harry-ék.Ekkor hangos kopogást hallottam,mire elejtettem a levelet.Dehát a többiek mind alszanak.Lassan az ajt felé mentem,és kinyitottam azt.

Harry szemszöge:
            Louis meg én csak ültünk egymás előtt.Nem mondtunk semmit.Kinos volt ez a csend.
-Harry figyelj..-szólitott meg Louis,amire nagyon meglepődtem.-Sajnálom.Sajnálok mindent.-nézett rám.
-Én is tesó.-mosolyogtam.-Nem akarok a legjobb haverommal veszekedni.
-Van olyan aki igen?-nevetett Louis,majd én is.
-Pacsi!-mondtam,majd lepacsiztunk.
-És még tudod,mért nem tudok rád haragudni?-kérdezte Louis.
-Na mért?
-Mért tudom,hogy úgy sem akarsz semmit Faith-től.Tudom,hogy nem szurnál igy ki velem.-kacsintott.
-Nem...-eröltettem én is egy mosolyt.Ha tudná,hogy mennyire szerelmes vagyok...De most az a lényeg,hogy kibékültünk..

Faith szemszöge:
       Amikor kinyitottam az ajtót lefagytam.Hogy kerül ő ide?!
-Szia Drágáám!-mondta hülyén hangsúlyozva.
-Hogy jutottál be?-emeltem fel a hangom.Erre erősen neki nyomott a falnak,mire megütöttem a hátam,és nagyon elkezdett fájni.Könnyek szöktek a szemembe.
-Elmondanám szivem,ha nem kiabálnál..-kezdte el durván simogatni a hajam.Eszembe jutott,amikor Harry a hajammal játszadozott.Ez egyáltalán nem volt olyan..Majd elengedett,és én leroskadtam az ágyra.
-Látom megkaptad a levelem!Remélem tetszik!-nézte a levelet,majd röhögni kezdett.Szánalmas látvány volt.Ekkor erősen megszoritotta a vállam,és hátra lökött.Erről is Harry érintése jutott eszembe..Kopogtak.Reméltem,hogy most segitséget kapok.Ana volt az.
-Faith,alszol már?-kérdezte.Válaszoltam volna,ha nem fogták volna be a szám.Annyira szoritott,hogy sirásban törtem ki.Mocorogtunk,és ezt gondolom Ana is észlelte.
-Valami baj van,csajszi?-kérdezte,majd kicsivel később benyitott.Ana szája tátva maradt.Alig tudott szóhoz jutni.
-Faith?!Raymond?!