12.Rész (L.Krisztának((=.)

                                  Best Friends Forever.

-Várj Louis,mi van?-kérdeztem ingerülten.Mire lebiggyesztette szája szélét,és nem akart a szemembe nézni.
-Halljam!-mondtam,és felültem.
-Faith..-fújta ki Louis a levegőt.-Az van,hogy én csak azt akartam,hogy..ááá ezt igy nem tudom elmagyarázni.-mondta Lou.
-Louis,csak azt mondd meg nekem,milyen legjobb barát az ilyen..?
-Rosszul tettem,kezdem megbánni.-bámult maga elé.
-Kezded?
-Jó..nagyon megbántam.Eddig soha nem tiltottam meg Harrynek semmit,de nem tudom mi van velem..
-Rendben,én átmegyek Harryhez,persze ha megengeded.-néztem rá irónikusan.
-Persze.-mondta.
Kimentem a szobából és bekopogtam Harryhez.
-Harry,kérlek engedj be!Faith vagyok.-mondtam.
-Inkább menj el Faith,légyszives.Nekem nem szabad a közeledben lennem..-mondta Harry,és hallottam,hogy remeg a hangja.
-Nem Harry,neked jogod van azt tenni,amit szeretnél.Kérlek szépen engedj be.-majd hallottam,ahogy kattan a zár,és Harry gyötrött és szomorú arcával találtam szemben magam..

Az szomoritott el a legjobban,hogy ez mind a drága unokatestvérkém műve.Amilyen hülye,néha olyan gonosz is.Harry nem mondott semmit,csak az ágy felé mutatott,és azt láttam,hogy nem tudja eldönteni,hogy sirjon,vagy mosolyogjon.Elhelyezkedtem,majd ő leült elém és lábait maga alá húzta.
-Hogy vagy?-törte meg a csendet,és keserűen elmosolyodott.
-Harryyy..-mosolyogtam rá.-Figyelj.Nincs megtiltva,hogy velem légy,sőt én szeretném,ha sok időt töltenénk együtt..
-Azt én is..-és megszoritotta a kezem.Nagyon jól esett.-De....igy nem lehet.Nem tudom mért,de Louist nagyon zavarjuk.Nem tudok ketté szakadni..-halkult el a hangja,és egy újabb könnycsepp gördült le arcán.Harry Stylest igy még nem láttam..
-Te butus..ne légy szomorú,nem akarom,hogy miattam sirj.!Oké?-kérdeztem majd megöleltem,és ő halványan elmosolyodott.
-Oké..-suttogta és erősen magához húzott,majd hátam mögött játszadozott a hajammal.
-Faith,ha te nem lennél,én már rég...nem is tudom..Ha nem lennél nekem,a szivemben egy nagy üres lyuk tátongana.Ha elvesztelek valaha,én meghalok Faith...végem lesz,érted?-kérdezte elhalkulva,és szemében újra megcsillantak a könnyek.Ennyire fontos lennék neki?Mert ő nekem nagyon az..

Harry szemszöge:
     Átrohantam a szobámba,és a könnyeim gyorsan kezdtek előjönni.Visszafolytottam,mert nem akarom,hogy Faith sirni lásson.Elővettem egy párnát,és szorongatni kezdtem.Mint tegnap este,amikor találkoztam Faith-el..,csak most más érzések váltják ki ezt.Sokkal borzalmasabb érzések.Legszivesebben órditottam volna egyet,de nem tettem.Fájt ott bent,nagyon fájt..
Ekkor kopogtak,és csak remélni tudtam,hogy nem Louis az.Meghallottam azt a gyönyörű,csilingelő hangot,és megnyugodtam.
-Harry,kérlek engedj be!Faith vagyok.-mondta.Már tudtam,hogy nem fogok tudni neki ellenálni.Ő az én kriptonitom..a gyengém.
-Inkább menj el Faith,légyszives.Nekem nem szabad a közeledben lennem..-mondtam és a hangom remegett.Próbáltam visszautasitani,de nem ment.
-Nem Harry,neked jogod van azt tenni,amit szeretnél.Kérlek szépen engedj be.-nem szeretem hallani,ha Faith-nek könyörögnie kell nekem.Szeretnék neki mindenben segiteni.Odasétáltam az ajtóhoz,és kinyitottam.Faith-el találtam szemben magam.Szomorú arca volt..
Nem mondtam semmit,csak az ágy felé mutattam.Én sem tudtam,mit érzek..Faith leült az ágyra,majd én is eléje.Ő még akkor is csodálatos,ha nem boldog.
-Hogy vagy?-tereltem a témát,és egy nagy kényszer segitségével elmosolyodtam.
-Harryyy..-mosolygott.Ez a mosoly megnyugtatott és melegséggel töltött el.-Figyelj.Nincs megtiltva,hogy velem légy,sőt én szeretném,ha sok időt töltenénk együtt.-mondta aranyosan.
-Azt én is..-és megszoritottam kezét.-De....igy nem lehet.Nem tudom mért,de Louist nagyon zavarjuk.Nem tudok ketté szakadni..-mondtam,és egyre halkult a hangom.Egy könnycsepp gördült le az arcomon,amit nem is éreztem meg.
-Te butus..ne légy szomorú,nem akarom,hogy miattam sirj.!Oké?-kérdezte,majd átölelt és a szivemet egy hatalmas,jóleső lüktetés hagyta el.
-Oké..-suttogtam és magamhoz húztam.Akarom őt érezni.
-Faith,ha te nem lennél,én már rég...nem is tudom..Ha nem lennél nekem,a szivemben egy nagy üres lyuk tátongana.Ha elvesztelek valaha,én meghalok Faith...végem lesz,érted?-vallottam be neki,és puha hajával játszodtam.Kezdek tisztában lenni az érzéseimmel,amik mind egy dologra utalnak: halálosan szerelmes lettem Faith-be..Halálosan és visszafordithatatlanul. Gondolatmenetemben Zayn szakitott meg.

Zayn szemszöge:
      A srácokkal videójátékoztunk.Épp én álltam nyerésre,amig Niall le nem ette a távirányitómat.Kimentem a konyhába,hogy töröljem le,amikor csengettek.Az ajtó felé néztem.
-Majd kinyitom.-tettem le a távirányitót az asztalra.Odaszaladtam az ajtóhoz,majd kinyitottam azt.Ebben a percben szembe találtam magam valakivel,aki egyből mosolyt csalt az arcomra.

Ilyen még sohasem történ velem.Az ajtóban egy gyönyörű lány állt.Csinos volt és az arca csak úgy sugárzott a szépségtől.Ha Liam nem jön oda,és nem ment meg,helyben elolvadok.
-Heló!Biztosan Ana-hoz van szerencsém!-mosolygott Liam.Á,szóval Ana.Csodaszép neve van.Biztosan csak vigyorogtam mint egy nem normális.
-Igen.-mosolygott a lány.-Ana Berger.-a hangja is eszméletlen aranyos volt.Gyerünk Zayn,eröltesd meg magad.
-Szia.Én nevem Zayn.-vakartam meg a tarkóm.Ahogy kimondtam,rájöttem mekkora hülyeség.
-Na ez értelmes volt!-nevetett Liam.
-A nevem Zayn Malik.-nevettem én is.
-Ana.-mosolygott.Ahogy a szemében néztem,éreztem,hogy mindjárt leesek a lábamról.
-Mért állunk itt?Menjünk már bennébb.-tessékelte be Liam Ana-t.
 Ő Ana.
Ana egy gyönyörű és elképesztő lány.Rögtön magával ragadott.Gondoltam szólok Faith-nek,Louis-nak és Hazz-nak.Felmentem az emeletre,és először Louis szobájába mentem.Amikor beléptem,Louis az ágyán feküdt és az egyik kezén támaszkodott.
-Heló,haver!Mi a helyzet?Megjött Ana!-mosolyogtam.
-Heló!-eszmélt fel Lou hirtelen,biztosan gondolkodott.-Neked meg mért csillog igy a szemed?-röhögött Louis.
-Mi?Mért?-nevettem.-Na jó,inkább megyek szólok Faith-nek meg Harrynek.
-Rendben,én lemegyek.-mondta,majd feltápászkodott az ágyból.Kicsit unottan nézett ki,de nem tudom mért..Amikor átmentem Hazzáékhoz fura,de édes látvány fogadott.Harry és Faith egymás karjaiban ültek az ágyon.Vagy feküdtek..nem tudom minek nevezni,de megmosolyogtatott.
-Fiatalok!Ezer bocsi ha megszakitottam valamit,de itt van valaki.
-Nem szakitottál meg semmit!-nevetett Faith,és próbált elválni Hazztól,de ő nem engedte.Elég vicces volt,de nagyon aranyos.
-De igen,megszakitottál!-nevetett Harry is.
-Oké,ha végeztetek gyertek.Faith,szerintem örülni fogsz.-kacsintottam.
-Megyünk mi most is!-mosolygott Faith,de Hazz előbb felállt.Faith elé ment,és felhúzta.Majd magához húzta,és féloldalasan rámosolygott.Mint két kisgyerek.
-Ti együtt..
-A-a,nem!-mosolygott Faith.
-Még!-mondta Harry vörösen és előrement.Nagyon aranyosak ők ketten.Örülnék,ha majd lenne köztük valami.Tökre találnak is.Mi Faith-el csak összenevettünk,majd mi is mentünk utána.

Faith szemszöge:
          Zayn hivott ki a nappaliba,és azt állitotta ha kimegyek örülni fogok.Na,gondoltam,erre kiváncsi vagyok.Lassan mentünk Zayn-el Harry után amikor egy nevetésre lettem figyelmes.Ismerős volt,és egyből rájöttem,kihez tartozik.Ahogy kiértem a nappaliba,megpillantottam,ahogy Louis,Niall,meg Liam szórakoztatták Ana-t.
-Ana?Ana!!-kiáltottam,mire ő felugrott és egymásnak rohantunk.
-Na megjöttem,csajszi!-nevetett Ana.
-Végre meg!-nyújtottam ki a nyelvem.A többiek csak bámultak,és vigyorogtak.
-Ilyen két szép legjobb barátnőt,még nem láttam.-kacsintott Zayn.
-Én sem!-mosolygott Hazz.
-És ezt én hoztam össze!-nézett rám Louis aranyosan.
-Na gyere ide bátyó!-röhögtem,majd Louis kezdett felém jönni,és teljes erejéből megölelt.Ölelése nagyon forró volt.
-Na jó elég lesz!-jött oda Harry kifejezéstelen arccal.-Még megfullad.-húzott magához,majd végignézett Louison,aki megforgatta a szemeit.Mi lesz még itt..Szerintem a többiek is észrevették a két fiú között a feszültséget.
-Na jó,be vagytok pakolva?-kérdezte hirtelen Liam.
-Be!-mondtuk egyszerre.
-Akkor jó,mert én egy óra múlva megyek leadni a kulcsokat,mert akkor indul a járatunk.-mondta Liam,és bement a szobájába.Majd szépen mindenki feloszlott.Louis és Harold még mindig nem mentek egymás közelébe,pedig Lou azt mondta megbánta,de úgy látszik mégsem.És Harry mostmár nem sértődékeny,hanem felvágós.Ki érti ezt?
Miután kigondolkodtam magam,megfogtam Ana karját,és a szobámba ráncigáltam.Leültünk az ágyra,ekkor megszólaltam.
-Olyan jó,hogy újra itt vagy,és ki dumálhatunk mindent!-mutattam szét a szobában.Erre Ana nevetni kezdett.
-Na mi az első dolog?-kérdezte.
-Mármint ki...-mondtam rejtélyesen.
-Bővebben?-mosolygott.
-Zayn Malik!-röhögtem.-Láttam ám,hogy nézett..és te is őt!-nyújtogattam a nyelvem.
-Jaj neem!-nevetett.-De amúgy,elég helyes,és kedves,és jófej,és aranyos..
-Értem én!Szerelem első látásra csajszi!

Harry szemszöge:
           Zaynnel épp mentünk a szobánk felé,amikor észrevettem,hogy igen vigyorog.Mintha a tegnap esti önmagam láttam volna.Tudtam mi van vele.
-Mi a helyzet tesó?-löktem oldalba.
-Mi lenne?-kérdezte.Ekkor ,,nekem nem tudsz hazudni,mert ismerlek,, fejet vágtam,mire elnevette magát.
-Ana a helyzet..-mosolygott.
-Szerelem?
-Méghozzá első látásra.
-Ne..
-De.
-Mint én..
-Faith?
-Igen.
-Akkor..
-Segitesz.
-De te is.
-Logikus.
-Pacsi!-nevettünk.Mi fél szavakból is értjük egymást.Zayn ezért is nagyon jó barátom.Mint egy testvér.Majd elmentünk a szobáinkba,és pakolni kezdtünk,hiszen irány haza.Vigyázz London,jövünk!