14.Rész

                             I'm in love with you,
                                            and all these little things!

Arra ébredtem,hogy Ana rángat.
-Faith!Kösd be az öved!-órditotta és közben sirt.
-Oké-oké,mi a baj?!
-Kösd már be!Le fogunk zuhanni!-ahogy ezt kimondta,egyből kivert a viz.Úristen..lehet ha lezuhanunk,méghozzá a One Directonnel együtt.Még nem akarok meghalni!
-Ilyen nincs!Ez nem velünk történik!-kiáltottam,miközben az övemet csatolgattam.Ekkor a pilóta jött be halálos tekintettel.
-Srácok,sajnálom,de nem tudunk megmenekülni.A repülő több károsodást szenvedett.Vége..-mondta.-És most hű pilótaként visszaülök a kormány möge,és megvárom,amig meghalok..Ti elmenekülhettek...persze ha tudtok!-emelte fel a hangját,és kinosan felnevetett.Majd újra komoly tekintetre váltott,és ahogy emlitette,visszament a pilóta fülkébe.Nyitva hagyta az ajtót,és én még láttam.Sirni kezdett és néhány utolsó szóért felhivott valakit.Már én is sirtam.Nem,ez nem igaz!Ekkor meghallottam egy hangot.
-Ne félj szerelmem,én megvédelek!-majd kaptam egy puszit az arcomra.Nem kicsit lepődtem meg.Harry volt az.Szomorúan a szemébe néztem,majd átöleltem.
-Mi az,hogy szerelmem?-orditott Louis,és gyorsan közeledett Harry felé.
-Az igazság mi más?!-ment már Harry is Louis irányába.Ekkor Louis lökdösni kezdte Harryt,aki végül megütte Louist.Louis visszavágott,és gyomorszájon rúgta Harryt.A repülő gyorsan kezdett a talaj felé közeledni.Harry a rugás végett a hasához kapott,neki esett a falnak,és a fejét beütte ,ami vérezni kezdett.Majd ájultan esett a földre.Louis belerugott egyszer-kétszer,majd röhögni kezdett.
-Nem,Harry!NE!-kiáltottam fel hangosan.Sirtam.Ekkor lágy hangokat hallottam,amik hozzám szóltak.
-Hé,hercegnő..shh.Itt vagyok!Ne félj..-suttogta valaki.Majd szorosan magához húzott.Az illatából és a hangjából következtetve Harry volt az.Kinyitottam a szemem,majd szét néztem.Mindenki aludt,és sötét volt.Álmodtam.Nem tudtam megszólalni..Ilyen rémes álmom még soha nem volt..Féltem és a szemeim könnyesek voltak.
-Mi történt,Faith?Kérlek ne sirj..-simogatott Harry,és belepuszilt a hajamba.Arcát nem láttam,mivel sötét volt,de hangján hallottam,hogy együtt érez velem és szomorú.Megnyugtatott,hogy itt van,és hogy mindig segit.A sirást lassan abba hagytam,és felfogtam,hogy nem történt semmi rossz..csak egy rémálom volt.
-Rendben..nem sirok..-erőltettem egy mosolyt.
-Jaj te...-puszilt meg Harry.
-Ugye nem ébresztettem fel senkit?-suttogtam.
-Nem,ne aggódj.Én meg amúgy sem tudtam aludni.-mosolygott.-Mért kiáltoztad a nevem?-kérdezte,és még mindig nem engedett el.Jól esett..
-Csak egy rémálom volt,nem lényeges..-süttem le a szemem.
-Elég rossz lehetett,ha ilyent váltott ki belőled..-mondta Harry szomorúan,és rátette kezét a homlokomra.-Úristen,lázas vagy.Gyere mosd meg az arcod..
-Köszi Harry,de nem szükséges,biztos csak az álom miatt.Majd elmúlik..
-Na jó,most az egyszer.De ha legközelebb ilyen lesz,nem fogok engedni.-mondta Harry.
-Okés apuci!-mosolyogtam,mire ő halkan elnevette magát.Pár másodpercig nem szólaltunk meg.Eszembe jutott,ami az elalvásom előtt történt.Muszály volt szóvá tennem.
-Harry...
-Igen?-mosolygott kedvesen.
-Sajnálom ami ma a repülőn történt,Louis helyett is..És sajnálom,hogy ilyen..-Harry fura arcot vágott,de megszólalt.

-Semmi baj..megértem őt.Fontos vagy neki,és nem akar elvesziteni.Az unokatestvére vagy.Ez természetes..De amúgy,én is sajnálom,hogy közbe avatkozott.-nézett rám Styles.Én a szemébe néztem,és olvadoztam.Harry kibámult az ablakon,majd maga felé forditott.
-Faith,elkell mondanom valamit,ami már rég bennem van,és már nem birom itt bent tartani..-mondta,és a szivere tette a kezét.Nagyot nyeltem.Egymással szemben ültünk,egymás szemébe nztünk,és ő mesélni kezdett.-Az egész akkor kezdődött,amikor legelőször megláttalak.Én nem is tudom.-nevetett aranyosan.-Velem ilyen még azelőtt soha nem történt.Faith,én beléd szerettem első látásra.Két napja,mióta találkoztunk teljesen megfordult velem a világ.Ha nem voltál mellettem,lassan telt az idő,és nagy hiányérzetem volt.Mindenütt téged kerestelek,és láttalak.-mosolygott rám.-Azelőtt mindenkivel leálltam,és még történtek dolgok,amire nem vagyok büszke...Mikor Louis eltiltott tőled,a szivem helyben megszakadt.Nem akartam meg bántani a legjobb barátomat,és a feszültség azóta sem csökkent.Ez nagyon fáj,de mióta te itt vagy nekem,minden fájdalmam szünik.Minden nap hálát adok az égnek,hogy találkoztam veled...-vörösödött el Harry,és féloldalasan elmosolyodott.Nem találtam szavakat.Harry imádni való volt.Amiket Louis azelőtt állitott róla,számomra megszűnt.
-Harry én...-érzékenyültem el.Ezt a tulajdonságomat mindig is utáltam.Mindenen elérzékenyülök,de nem is baj.
-Pszt..Nézd csak..-mondta édesen és megfogta a kezem,majd a szivére tette.
-Azta,de gyorsan ver a szived..-mondtam.-Hogy csinálod?-mosolyogtam.
-Csak a szemedbe kell néznem,hercegnő.-jött közelebb.-Attól,hogy én nem vagyok Superman,te még lehetsz a hercegnőm..-szoritotta meg a kezem.Nem birtam tovább.
-Szeretlek Hope Faith Tomlinson.Mindennél jobban.-mosolygott.Megfogta a vállam,és lassan ledöjtött az ülésre.Én engedtem neki.Harry rámhajolt,és ajka már csak centikre volt az enyémtől,majd óvatosan rátapasztotta arra.Lassan csókolt,és lágyan.Volt eddig pár pasim,de ők durvák voltak,és nem törődtek az érzéseimmel.Harry ezért is más.Hazza megölelte a nyakamat,és a hasamban csomó pillangó keringett.Nagyon szeretem őt,de még nem merem nyilvánosan kijelenteni.Félek mit tenne Louis.Ha már most ilyen irigy mi lesz ha...Mind egy is.Azon kaptam magam,hogy Harry ajka elvált az enyémtől,és Harry mélyen a szemembe néz.Adott egy homlok puszit,és megölelt.Majd felült,és az ölébe húzott.
-Nem tudom mi lenne,ha elveszitenélek,mindennél fontosabb vagy nekem.-ölelte át a derekam,mire én hozzá bújtam.Majd kis csend következett.
-Harry,álmos lettem..-mosolyogtam.
-Akkor aludjunk,még egy óra a landolásig.Nem akarom,hogy fáradt légy.Amúgy remélem kiváncsi vagy Londonra.Majd mindent megmutatok.-mondta Harry.
-Már várom.-vigyorogtam,mire nevetett egyet.Majd fogott egy meleg takarót és betakarta magát meg engem.El is aludtunk volna,ha valaki a vak sötétben el nem  indult volna a mosdóba...